Homíliavázlat: Ki kell vetni a hálót

Szent Péterrel is ez történt, mert akit hajójába vendégként fogadott be, egyszer csak szeretettel, de gazdaként kezd rendelkezni és parancsokat osztogat. Péter, ha nem érti is kezdetben Jézus szándékait, ha vannak is ellenvetései mint tapasztalt halásznak, mégis engedelmeskedik, és kimondja a Szentírás csodálatos mondatát: „A te szavadra azonban kivetem a hálót!” Így nő meg Jézus uralma egy-egy emberélet felett, míg egészen hatalmába nem keríti, s nem ő lesz az úr házában, lélekben. Péter élete egyik legmeghatározóbb élményét köszönhette annak, hogy akadékoskodó ellenvetéseit félretéve átengedte magát Jézus akaratának. Amiért maga, pusztán emberi erejével, hiába fáradozott az egész éjszaka, azt Jézus ajándékából bőségesen megkapta. Már nem ő volt az Üdvözítő vendéglátó gazdája, hanem Jézus látta el őt gondoskodásának szeretetével. Áldottak azok a pillanatok, amikor valaki befogadja a bekéredzkedő Jézust, és a nyomába szegődik. Meghallja a bátorító szót: ne félj, csak evezz a mélyre…!