Márk másféle teológiai hátteret ad a megkísértés történetének, mint a másik két szinoptikus. Azok úgy érzik, Jézus az Egyiptomból kiszabadult izraeliták pusztai lázadozását „hozta helyre" azzal, hogy a Kísértőt elutasította. Márk azonban inkább Ádám és Éva bűnbeesésének összefüggésében értelmezi Jézus győzelmét. Az első emberpárt a paradicsomban kísértette meg a sátán. Hallgattak rá, s büntetésül kivetette őket Isten az édenkertből. Jézust vacogtató pusztai állapotában környékezi meg a Kísértő, ő azonban nem bukik el a próbán, s jutalmul nyomban valamiféle paradicsomi állapotba jut: angyalok szolgálnak neki, és vadállatok veszik körül anélkül, hogy ártanának neki.
A biblikus tudósok úgy gondolják, hogy Márk ismerhette Ádám és Éva bibliai történetének egy kedves, apokrif feldolgozását, amely görögül maradt ránk. Abban Isten nemcsak azokkal a büntetésekkel sújtja az ősszülőket, amelyekről a Bibliában is olvasunk, hanem többek közt ezt is mondja Ádámnak: „Az állatok, amelyek eddig uralmad alá voltak vetve, föllázadnak, ellened támadnak, mert nem tartottad meg, amit parancsoltam neked.” Máté és Lukács szerint a sátán – három kísértése közül az egyikben – egy zsoltárverssel fordult Jézushoz: „Vesd le magad a templom párkányáról, hiszen meg van írva: Angyalainak parancsolt felőled, hogy kőbe ne üssed lábadat.” Nem lehetetlen, hogy Márk ugyanerre a zsoltárra utal, a kilencvenegyedikre. Ő épp azt állítja, hogy beteljesedett, amit ez a zsoltár ígér. Teljes szövegükben így szólnak a vonatkozó sorok: „Elküldi angyalait hozzád, hogy védelmezzenek minden utadon. Kezükön hordoznak majd téged, nehogy kőbe botoljék a lábad. Oroszlánok és kígyók között jársz, oroszlánkölykön és sárkányon lépdelsz” (91,11-13).
A böjt bizonyára megviselte Jézust, de lélekben meg is erősítette, s már „nyilvános működésének” kezdetén valamiféle paradicsomi otthonosságot teremtett köré az angyalok és vadállatok hódolata. A keresztfán majd felkiált: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem.” A jobb latorhoz mégis biztató szóval fordul: „Még ma velem leszel a paradicsomban.” Mi is remélhetjük: ha megpróbáltatásaiban osztozunk, részünk lesz különös ajándékaiban is.
