A két kiemelkedő személyiség egészen más életpályát futott be, ugyanakkor egyéniségük és tanúságtételük körülményei nagyban hasonlítanak egymásra. Mindszenty (1892–1975) a katolikus újjáépítés élharcosa volt a II. világháború előtt és után. A közvetlen egyházüldözés korszakában a katolikus egyház és a hívő emberek hősies védelmezője, az 1956-os forradalmat követően pedig az állam és egyház közötti „jó viszony” kialakításának erőteljes kritikusa. Bálint Sándor (1904–1980) a szegedi nagytáj népi világának megőrzéséért, értékeinek felmutatásáért élt. Kutatásainak elsődleges témája a népi vallásosság volt, a szekuláris viszonyok felerősödésének hagyománypusztító hatásai ellen vívta harcát a tudomány eszközeivel és a kitartó kutató hűségével. Mindkét személyiség egész életét tette, áldozta fel a keresztény hit és a katolikus egyház értékeinek védelmére. A bíboros és a tudós egyaránt ki volt téve a kommunista rezsim üldöztetésének. Egyéniségük ércéből a diktatúra kohójában kovácsolt nemes acélt a gondviselés.
A két történelmi személyiségből jelképes személyiség akar válni. A jelképes személyiségek tulajdonságainak sokrétűségét az életrajzírók kutatják, a dokumentumok őrzik. Életművük szakszerű értékelése a tudomány feladata. Azonban életüket mint követendő példát bemutatni, s e példaadásnak a jelentőségét az egyházi boldoggá avatás ceremóniájával hivatalosítani – ez közösségi aktivitást igényel, valamint az érintett közösségek közvéleményének ismeretét és figyelembevételét.
Fontos megkülönböztetni az elemzés és az emlékeztetés tevékenységét és szerepét. A kutatás illetékessége az, hogy az érintettek élete minden részletében áttetszővé váljék. Ilyenkor helye van a kritikának, sőt az szükséges is. Az emlékeztetésnek azonban egészen más a feladata. Jellemzője a kiemelés és az egyszerűsítés, amely szükségképpen együtt jár az eltakarással és figyelmen kívül hagyással. A példaadás sohasem analitikus, hanem mindig szimbolikus tett. A boldoggá avatás nem az egész életmű összes részletét állítja tiszteletre méltónak és követendőnek, hanem egy-egy erény kiemelkedő és hősies fokú gyakorlását. Az egyház az isteni üzenet tágasságának egy-egy pontjára mutat rá, egészét is jelezve.
A sztárgyárak csúcstermelésének idején különösen is megmutatkozik a mai posztmodern társadalom éhsége a hősökre, az összetett életművekből megalkotott egyszerű szimbólumokra. Az egyház által felmutatott csillagok ebben a közegben fénylenek azok számára, akik itt keresnek tájékozódást. Mindszenty bíboros és Bálint tanár úr élete és műve sokak számára már ma példamutató és hősies, az egyetemes egyházi elismerés még nyitott folyamat.
