Szent Ágoston Vallomása

Megnőtt árnyékom udvaránű
kegyelemért esedezem, s várom,
hogy őrt állhassak érted.
Ott lángolsz a semmi
csúcsán, s én bukott
angyalként fogódzom
beléd. Uram, nem félek,
ha lesben áll alattam a mélység.
Tudom, arcod a felhők
tornyából visszanéz