A korábbi években egy-egy szakterület – etika, nyelv és kommunikáció, a tamási istenérvek kérdésköre – állt a konferencia középpontjában. Az előző évek előadásai a Verbum című folyóiratban, majd önálló kötetben is megjelentek, utóbbi címe: Aquinói Szent Tamás nyomán. A mostani konferenciára a társaság három önálló könyvvel rukkolt elő. Ennek kapcsán először is Abelardo Lobato domonkos szerzetes nevét kell említenünk, aki sokat tett azért, hogy a magyar tagozat megszülessék (ahogy szerte a világon mindenfelé népszerűsítette a tomizmust). Lobato atya korunk legnevesebb tomistája. A legeredetibbet az antropológia, a filozófiai emberkép területén alkotta: a konferencia résztvevői kézbe vehették Az ember méltósága – Kiváltság és hódítás című művét. A könyv kitűnő példa arra, hogy Szent Tamás indításait hogyan lehet korunk problematikájába ágyazni. A XX. század az ember keresztútjának, megalázásának eleddig példátlan korszaka volt, ezért különösen időszerű figyelembe vennünk Tamás, és főleg a kinyilatkoztatás tanítását, amely az ember személyi méltóságát állítja a középpontba. De önálló munkával mutatkozik be a társaság elnöke és igazgatója, Cselényi István Gábor és Kormos József is. Sőt folyamatban van a következő konferencia-kiadvány közreadása is.
A konferencia témája ezúttal nem korlátozódott valamely szűkebb területre. A szervezők csupán ennyit jelöltek meg: Aquinói Szent Tamás párbeszéde korunkkal. Az előadók nem egyszerűen Tamásról kívántak szólni, vagy gondolatait idézgetni, hanem annak próbáltak teret engedni, hogy maga Aquinói szóljon hozzánk: azt keresték, hogyan is fogalmazható meg számunkra mai üzenete. Turgonyi Zoltán így vetetette fel a kérdést: mitől is tomista ma a tomista? Az előadók felelete jobbára az volt: nem azzal, ha epigon módjára követi a középkori bölcselőt, hanem ha korunk kérdéseire keres feleletet Tamás indításai, ösztönzései segítségével.
Ezért szólt Boda László a semmi tamási fogalmáról, Voigt Vilmos Tamás antropológiájáról, Kormos József pedig ismeretelméleti alapvetéséről, ezért kereste a belső kötést a tamási mű és a modern személyfogalom között Mezei Balázs és Turchany Gui, a tamási metafizika és a fenomenológia között Szalay Mátyás, ezért látott folytonosságot Aquinói társadalombölcselete és korunk politikai filozófiája között Nyirkos Tamás és Kraft András. Boros István és Hoppál Bulcsú azt hangsúlyozták, hogy korunkban Karl Rahner munkássága jelentette a tamási mű továbbgondolását. Frenyó Zoltán II. János Pálban jelölte meg a megújult tomizmus nagy indítását. Cselényi István Gábor pedig azt igyekezett felmutatni, hogy Szent Tamásnak a létről és létezőről adott tanítása miként kamatoztatható napjainkban.
