Emlékezés egy jó magyarra és emberséges emberre

A Rákóczi Szövetség és az Esterházy János Emlékbizottság által rendezett programokon felidézték a szlovákiai magyarság második világháború alatti és háború utáni sorsát, valamint Esterházy János személyes helytállását, bátorságát. Ő a csehszlovákiai, majd a szlovákiai magyarok politikai vezetőjeként élete végéig apja végakaratának szellemében tevékenykedett: „Légy mindig jó magyar, fiam, és emberséges ember.” A fiatalember korán bekapcsolódott a politikai életbe, s nemcsak a magyarok, de a szlovákok körében is népszerűségnek örvendett többek között azért, mert kiállt „Szlovenszkó” önállósága mellett. Politikai pályafutása során szívós, következetes munkával képviselte a szlovákok, csehek, lengyelek, ruténok, zsidók jogait, de mindenekelőtt védte a Szlovákiában rekedt magyarság, s ezzel az összmagyarság érdekeit. A szlovák nemzetgyűlésben ő volt az egyetlen képviselő, aki a „Szlovákia teljes zsidótlanításáról szóló törvény” ellen szavazott, ahogyan fogalmazott: „Mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom.”

Hiába volt azonban náciellenes, a kisebbségek jogait védő politikus. A háború utáni szlovák politikai világképbe nem illett bele szilárd erkölcsi magatartása. Pozsony felszabadítása után letartóztatták, majd átadták a KGB-nek. A Szovjetunióba hurcolták, ahol először Szolzsenyicinnel raboskodott, később pedig tíz év kényszermunkára Szibériába vitték. Távollétében a Szlovák Nemzeti Bíróság 1947-ben halálra ítélte, mert a vád szerint Esterházy „meggyőződéses fasiszta, a szovjet hatalom kibékíthetetlen ellensége”. 1949-ben a szovjet hatóságok kiadták Csehszlovákiának, ahol elnöki kegyelemben részesült, ítéletét életfogytiglani börtönbüntetésre enyhítették. A morvaországi Mirov fűtetlen cellájában halt meg 1957. március 8-án. Moszkva rehabilitálta a meghurcolt politikust, de a cseh és szlovák állam mindmáig adós ezzel a jogi és erkölcsi gesztussal, az igazságtalan ítélet megsemmisítésével. Esterházy János egyetlen valódi „bűne” az volt, hogy nem tűrt megalkuvást a magyarság védelmében.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .