Szent Péter esernyője

A hé­ten új­ra lát­ha­tó feldolgozás, Bán Fri­gyes és Vladislav Pavlovic kö­zös mun­ká­ja a nagy ma­gyar me­se­mon­dó, Mik­száth Kál­mán 1895-ben meg­je­lent re­gé­nyé­nek har­ma­dik fil­mes vál­to­za­ta. A még né­ma el­sőt a fi­a­tal Kor­da Sán­dor ren­dez­te 1917-ben, a má­so­dik pe­dig Cziffra Gé­za al­ko­tá­sa.
A „jó pa­lóc” ke­zé­ből száz esz­ten­de­je, 1910 má­ju­sá­nak vé­gén hul­lott ki örök­re a toll. Anek­do­tá­zó ked­ve, for­du­la­tos me­se­szö­vé­se, utol­ér­he­tet­len stí­lu­sa, mély em­ber­is­me­re­tet és böl­cses­sé­get tük­rö­ző hu­mo­ra időt­ál­ló kin­cse a ma­gyar iro­da­lom­nak. Nem sok­kal el­huny­ta után, em­lé­két ki­csit sem sért­ve, ne­megy­szer an­gya­li de­rű­jét hol­ta után is vissz­han­goz­va az itt lát­ha­tó ka­ri­ka­tú­ra je­lent meg róla a Bo­lond Is­tók cí­mű lap jú­ni­us 5-i szá­má­ban. Alá­írá­sa a kö­vet­ke­ző volt: „Szent Pé­ter: Mit akarsz? – Mik­száth: El­hoz­tam az es­er­nyő­det.”