Szent Pál-emlékek Damaszkuszban

Az ünnep napján az esemény helyszínén Gyürki László vezeti végig az Új Ember olvasóit, aki kiváló ismerője Pál apostol működésének, és többször is felkereste a fontosabb helyszíneket. A keresztények számára Szíria fővárosa, Damaszkusz az a város, amely Szent Pál életében sorsdöntőnek bizonyult. A város kapui előtt a feltámadt Úr váratlanul beleavatkozott a keresztényeket üldöző Saul életébe: „megragadta őt” – és Pál az „új út” leghívebb, legsikeresebb hirdetője lett. Nem ok nélkül nevezik Damaszkuszt a kereszténység bölcsőjének. Az apostolok cselekedeteiből ismerjük „Pál fordulását” és damaszkuszi tartózkodását (ApCsel 9,2-26). Milyen emlékeket találunk a mai Damaszkuszban azokról, amelyekről az apostolok cselekedetei beszámolnak?

Pál megtérésének emléktemploma

Az a hely, amelyet Pál megtérése helyének tisztelnek, ma Damaszkuszban, a Tabbaleh nevű szegénynegyedben, az óvárostól délkeletre található. Pál idejében ez a hely még a városon kívül volt. Egy modern templom emlékeztet a feltámadt Krisztus megjelenésére, amely Pál életét alapvetően megváltoztatta. VI. Pál pápa kívánságára, szentföldi útja után, egy 1925-ben épített kis kápolna helyett építették, és 1971-ben szentelték fel. Az építész, Italo Viesi, akit a pápa a tervezéssel megbízott, sátor formára tervezte a templomot, utalva ezzel Pál eredeti foglalkozására: az apostol ugyanis sátorkészítő volt (ApCsel 18,3). Ugyancsak VI. Pál pápa kívánságára épült a templom mellé egy összejöveteli és művelődési ház is, a Közel-Kelet különböző rítusai és nemzeti egyházai számára. A Közel-Kelet katolikus püspöki konferenciája itt tartja összejöveteleit. A templom és a ház gondozását a ferencesek végzik.

Júdás háza

A damaszkuszi Madhat Pasha utca nyugati kezdetétől körülbelül négyszázötven méterre, egy fémkupolával fedett kis mecset áll, egy balkonnal prédikálószék formával, amely minaretként szolgál. A keresztény hagyomány ide helyezi Júdás házát, azt a helyet, ahol Saul három napig böjtölt (ApCsel 9,9), s valószínűleg itt keresztelte meg Ananiás. A damaszkuszi keresztények azt állítják, hogy ez a mecset egy régi templom romjai felett épült, amely az apostolok cselekedetei elbeszélésére emlékeztetett.

Az „egyenes utca”

Az „egyenes utca” az ókorban a „decumanus” népi elnevezése volt. Ezzel jelölték a főutat, amely kelet-nyugati irányban szelte át a várost. Szent Pál idejében Damaszkusz egy tipikus görög-római város volt. Négyszög alakú terv szerint építtette a milétoszi Hippodamus a Krisztus előtti V. században. A két főút, a „decumanus” és a „cardo maximus”, merőlegesen keresztezte egymást, és az egész várost négy részre osztotta. Minden utca ezekkel a főtengelyekkel volt párhuzamos. Ma Ó-Damaszkusznak hívják ezt a falon belüli részt – várost a városban -, amely a régi római városnak felel meg. A szűk utcák labirintusa ellenére ma még sok hely látható, amely az eredeti római tervre emlékeztet. Ahogy a városfalak és a hét kapu az óváros képéhez tartozik, éppúgy az óváros két híres főtengelye is megvan még ma is. Az egyenes utca a keleti kapunál, a Bab Sarki-nál kezdődik, melyet a rómaiak a Napistennek szenteltek, Augustus császár idejéből való. Ez a város legrégebbi kapuja, és máig is megtartotta eredeti formáját. Mint más monumentális kapu, egy centrális ívből áll a járművek számára, és két kisebb ív a két oldalán a gyalogosok számára. Az északi íven ma egy minaret van, amelyet a XIII. században emeltek. Ha ezen a kapun lépünk a városba, több régi oszlopot találunk eredeti helyükön. Ezek egy oszlopsor maradványai, amely az utca egész hosszában húzódott. Az utca 26 méter széles és 1570 méter hosszú volt, mindkét oldalán üzletek sorakoztak. A mai utca a régi decumanus vonalát követi, keleten a Bab Sarki-kapunál kezdődik, az egész óvárost átszeli. A mai utca szűkebb, mint a régi, és négy méterrel feljebb van az eredeti szintnél. Az utca általában egyenes, tehát nevének megfelel, ha nem is a legnagyobb pontossággal. Ha a Bab Sarki-tól 675 méterre nyugatra megyünk, egy monumentális ívhez jutunk, amelyet 1947-ben ástak ki és állítottak helyre. Feltételezik, hogy a decumanus és a cardo maximus itt keresztezte egymást. A jobb oldalon a régi időkben egy bizánci templom állt, Máriának, az Isten Anyjának szentelve, és Mariamjének nevezték. Ugyanezen a helyen ma is templom áll, amely a görög ortodox pátriárka székesegyháza. II. János Pál pápa szíriai zarándoklata alkalmával ökumenikus igeliturgiát tartott itt. A Bab Sarkitól az említett monumentális ívig az utcát Saree al Musztakeemnek nevezik, ami az arab „egyenes” szót jelenti. Az ívtől a másik végéig az utcát Szuq Madhat Pashának nevezik. Damaszkuszban ez az „Egyenes utca” az, amelyen Szent Pál biztosan járt.

Ananiás kápolnája

Ananiás kápolnája Az épület, amelyet a keresztény hagyomány Ananiás házaként tisztelt, 1800 körül romokban állt. A ferencesek 1820-ban vásárolták meg, és Ananiás tiszteletére kápolnát építettek rá. Ananiást szentként és Damaszkusz első püspökeként tisztelik. Az 1860-as drúz felkeléskor, ami nyolc ferences vértanúságát okozta, a kápolna is elpusztult, de a ferencesek 1867-ben ismét felépítették. Az utolsó restaurálás 1973-ban volt. 1921-ben a régészeti ásatások egy bizánci templom apszisát és a Krisztus utáni II-III. századból való pogány oltárt hoztak napvilágra, amely a damaszkuszi Ég istenének volt szentelve.