Szent Olümpiász

A fiatal özvegy elutasította egy újabb házasság gondolatát, Istennek kívánta szentelni az életét. Még maga a császár is megpróbálta rávenni Olümpiászt egy újabb házasságra, de ő kitartott. Büntetésül a császár a nő vagyonának kezelését annak harmincéves koráig egy gyámra bízta.

Amikor lejárt a büntetés, Olümpiász minden pénzét jótékonyságra fordította: nevéhez kötődik egy kórház és egy árvaház létrehozása, valamint egy kolostor és több templom építése is.

Az egyház akkor diakonisszává szentelt nőket, az imádságos életre, a szeretet szolgálatára valamit a közösség vezetésére. Többnyire idősebb özvegyek lettek diakonisszák, ezért különleges eseménynek számított, amikor a fiatal Olümpiászt a konstantinápolyi püspök a Szent Bölcsesség-székesegyház diakonisszájává szentelte.


397-ben Aranyszájú Szent János lett Konstantinápoly püspöke. Olümpiász és János barátok és munkatársak lettek. Számos szociális intézményt hívtak életre, és közösen munkálkodtak az evangélium terjesztésében, az eretnek tanítások visszaszorításában is.

János keményen kritizálta az udvar fényűzését, így hamar szálka lett az uralkodó réteg szemében. Végül Alexandria püspöke, Theophilosz, valamint Eudókia császáré elérte, hogy száműzzék. Nem sokkal később a székesegyházban – hogy miért, nem tudni – tűz ütött ki. Gyújtogatással vádolták az elűzött püspök híveit, és le is tartóztatták őket. Olümpiászt is bíróság elé állították.

A kihallgatás során a prefektus arra akarta késztetni Olümpiászt, hogy ismerje el az új, törvénytelen püspököt. Ő megtagadta ezt, ezért Nikomédiába száműzték. Olümpiászt komolyan megviselte az egyházon belüli viszálykodás, és persze a száműzetés is, egészsége megromlott. 408-ban hunyt el, kevesebb mint egy évvel Aranyszájú Szent János halála után.

Olümpiász szobra ma ott látható a Szent Péter tér oszlopsorán.