A magyarországi férfi és női premontrei szerzetesek június 8-án a zsámbéki templomban ünnepi vesperást imádkoztak.
A premontreiek a Norbert-év folyamán szeretnék az érdeklődők elé tárni a rend értékeit, ünnepi és mindennapi életüket, tevékenységüket. Szent Norbert ereklyéjét elviszik azokba a falvakba és templomokba, ahol egykor premontrei monostorok voltak. A jubileum jegyében szervezik a nyári egyházzenei estéket Zsámbékon és a Premontrei Estéket a gödöllői Szent Norbert Gimnáziumban. Ezenkívül kiállításokkal, kiadványokkal emlékeznek az évfordulóra.
Norbert 1080 körül született az észak-német-holland határ közelében, Genep várurának fiaként. Előkelő származása révén Xanten város társas káptalanjának tagja lett, de kanonoki kötelességét, a kórusima éneklését valószínűleg mással végeztette. Életrajzai látványos, pálfordulásszerű megtérésről tudósítanak: a pappá szentelése előtti napon minden vagyonát szétosztotta, majd a pápa engedélyével – az ősegyház apostolait követve – mezítlábas, darócruhás vándorprédikátor lett. Ezzel a keresztény tömegek, a befelé forduló monasztikus szerzetesek és a szegény néptől elfordult kanonokok közötti űrt próbálta betölteni. Letelepedett az észak-franciaországi Premontréban, és olyan szerzetesrendet alapított, amely a szemlélődő szerzetesi életformát összekötötte az apostoli tevékenységgel. Norbert – Szent Ferenc és Szent Domonkos előfutáraként – monostorait városokba vagy forgalmas helyek közelébe építette, de életük centruma nem a monostor volt, hanem a „nyitott” templom és az abban végzett ünnepélyes liturgia.
Szent Ágoston reguláját választották szabályul, mely a püspök körül közösségben élő világi papok életszabálya, így lettek Norbert és követői maguk is szerzetes kanonokok. Öltözékük kifejezte irányzatuk kettősségét: a fehér, kártolatlan gyapjú a vezeklő szerzetesek ruhájának anyaga, amelyhez kanonoki gallér járul.
Norbert hat év után első követőjére, Hugóra bízta Premontrét, mert magdeburgi érsekké választották. Itt is halt meg 1134-ben. Szerzetestársai a Mária-templomban temették el, de földi maradványait a XVI. század végi szentté avatása után a prágai Strahov premontrei monostorába vitték, jelenleg is ott találhatók.
