Idén, amikor ünnepe éppen vasárnapra esik, különösen jó alkalom kínálkozik, hogy a gyerekekkel megismertessük az igazi Miklós püspököt. Számos templomunkban szokás, hogy egy apuka vagy nagyobb ministráns ilyenkor beöltözik püspöknek, így köszönti a szentmisén a kisebbeket, akiknek ez még furcsa is lehet először, hiszen a legtöbben csak a piros-fehér ruhájú Mikulást ismerik. A szent nevéhez fűződő ajándékozás szokása sem öncélú édességosztogatás, még csak nem is a jó gyerekek jutalma. Hiszen Myra püspöke szolgálata természetes részének tekintette a rászorulók, a hozzá fordulók, a kiszolgáltatottak és különösen a gyermekek segítését. Bár kedves hagyomány, hogy néhány óvodai vagy hittancsoportban Szent Miklós név szerint értékeli a gyerekek magaviseletét, az igazi ajándék nem a dicséret vagy éppen a dorgálás eszköze – az ingyenes, nem vár el, és ezáltal megelőlegezi karácsony csodáját. Így válhat a Mikulás ajándéka azzá, ami eredetileg volt: a szeretet jelévé.
