Szent László-zarándoklat Nagyváradon

A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye április 29-én, húsvét ötödik vasárnapján hagyományosan ünnepi szentmisével és körmenettel egybekötött egyházmegyei zarándoklatot tartott a nagyváradi Szent László-székesegyházban.
Az ünnepi szentmise főcelebránsa Palánki Ferenc, a szintén Szent László oltalma alatt álló Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye főpásztora volt.
A hagyomány szerint ezúttal is megérkeztek az ünnepre Magyarországról a Szent László gyalogos zarándoklat résztvevői, Dénes Zoltán újirázi plébános vezetésével. A száztíz kilométer hosszú, négynapos zarándoklat Böcskei László, a Nagyváradi Egyházmegye püspöke kezdeményezésére indult el először 2015-ben.
Palánki Ferenc az ünnepi szentmise homíliájában Szent László példamutató életéről beszélt. Hangsúlyozta, a magyar uralkodót az Istennek való odaadottságában követhetjük, különösképpen a kettős szeretetparancs, az isten- és az emberszeretet parancsának megélésében.
Mi az, amit csak az Isten iránti szeretetből teszünk meg? – a főpásztor a fiatalok szemszögéből adott választ erre a kérdésre, hiszen Ferenc pápa őket helyezte az idei év középpontjába a róluk szóló püspöki szinódus meghirdetésével.
A fiatalkor ajándék, de egyúttal feladat és felelősség is. Nem mindegy, hogyan éljük meg, képesek vagyunk-e elfogadni Istentől kapott hivatásunkat: a papságot, a szent szüzességet vagy éppen a családanyaságot, a családapaságot, keresztény hivatásunkat. El tudjuk-e fogadni, amire Isten hívott el bennünket, vagy pedig csak addig teljesítjük, amíg jólesik? Isten elvárja tőlünk a kemény küzdelmet, amiben szintén Szent László lehet a példaképünk, hiszen a harca nem róla szólt, hanem a rábízottakról, akiket megvédett, s akiket el akart vezetni Istenhez. Ha valaki pusztán a maga ügyéért küzd a maga eszközeivel, kudarcra van ítélve, még ha időről időre kisebb győzelmeket is arat. Olyan győzelem ez, mint megnyerni egy kártyapartit a süllyedő Titanicon. Az igazi küzdelem, a jóért, a szeretetért, az Istenért való küzdelem határvonala a szívünkben van – hangsúlyozta Palánki Ferenc.
A debrecen-nyíregyházi püspök szerint a fiatalok előtt példaként áll Szent László „igen”-je, amelyet Isten hívására, az ő akaratára mondott.
Az ő példáját kövessük az Istennel való kapcsolattartásban, az imában is. A „vasárnapi keresztények – hétköznapi pogányok” a hétvégén elmennek a templomba, és így imádkoznak: „Uram, elhoztam a terveimet és az összes problémámat, most leteszem, hogy segíts rajtam, és egy hét múlva újra eljövök. Addig te maradj itt.” Ők Isten nélkül élik az életüket. Szent László éjszakákat töltött imádsággal. Az imádkozás nem csupán a papok és a szerzetesek dolga. Gyakran időhiányra, fáradtságra, kimerültségre, türelmetlenségre hivatkozunk. Hiába minden, a sok munka, a szabályok maradéktalan betartása, ha a legfontosabbról, az Istennel való szeretetkapcsolatról megfeledkezünk. Ám ha Isten jelenlétében élünk, az kihat a hétköznapjainkra is, és megtermi a szeretet gyümölcseit. Ezért nagyon fontos követnünk Szent Lászlót az imádságban – buzdított a megyéspüspök.
Milyen a mi istenkapcsolatunk? Csak néha-néha szólunk Istenhez, amikor segítségre van szükségünk, vagy az ő jelenlétében élünk, egy olyan szeretetkapcsolatban, amely éltet, és másoknak is gyümölcsöt hoz? Imádságainkban Istent kell megdicsőítenünk, s egész életünkkel is ezt tehetjük, azáltal, hogy teljesítjük akaratát, elfogadjuk hivatásunkat, és hűségesek vagyunk a kimondott igenhez. Ez a teljes önkifejezés azt jelenti, hogy megtagadom magam azért, akit szeretek – hangsúlyozta Palánki Ferenc.
Az istenszeretet után a főpásztor az embertársi szeretet parancsáról beszélt, amely meghatározza a mindennapjainkat. Ez megmutatkozhat a keresztény szeretet alapján meghozott döntéseinkben is. Példaként említett egy házaspárt, akik arról vitatkoztak, hogy városban vagy vidéken telepedjenek le. Mindkettő más-más érveket hozott fel a saját elképzelése mellett. Végül a férj felhagyott a vágyával, és azt mondta, legyen úgy, ahogyan a felesége szeretné, mert ott akar élni, ahol ő boldog lesz.
Ez a keresztény szeretet és ez a teljesség – mutatott rá a szónok –, hogy ott akarok élni, ahol a másiknak jó, vagy ahol a másik szolgálatáért élhetek.
A korábbi ima helyett a következőt ajánlotta Palánki Ferenc: „Uram, itt vagyok, segítek, hogy a Te akaratod teljesedjék, a Te akaratod valósuljon meg az életemben és a körülöttem lévők életében, mert tudom, hogy a szándékod az örök életet jelenti.”
A szentek nem azt akarják, hogy ünnepeljük, hanem hogy kövessük őket – tette hozzá.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.