Szent Kinga és a só

Lengyelország legrégebbi sóbányái a XIII. századtól 1772-ig működtek. 1951-ben hozták létre a krakkói sóbányák múzeumát, amelynek bejárása igazán különleges élmény. A bánya mikroklímája egyedülálló, a légúti betegségben szenvedők számára ideális hely. A wieliczkai bánya világszerte ismert föld alatti turistaútja évente több százezer érdeklődőt vonz. A 64–135 méter mélyen elhelyezkedő három szint két óra alatt járható végig.


A Janowice Terem az egyik közeli falucskáról kapta a nevét. Az itt elhelyezett szobrok a wieliczkai sótelepek keletkezésének legrégebbi legendáját mutatják be. A kősó bányászását Szemérmes Boleszló király és felesége, Szent Kinga uralkodása idején kezdték meg. A történet szerint a királyné valami rendkívüli ajándékot szeretett volna adni új hazájának. Apjától az egyik magyarországi sóbányát kérte, mert lengyel földön akkoriban még nem termeltek ki kősót. Kinga a sóbánya egyik aknájába dobta a jegygyűrűjét, jelezve, hogy birtokba vette. Majd Lengyelországba utazott, és a só a gyűrűvel együtt csodás módon követte. A Magyarországon eldobott gyűrűt Wieliczkában találták meg a bányászok, ahol aztán rengeteg sóra is bukkantak.

A világ legnagyobb föld alatti templomában, a Kingáról elnevezett kápolnában őrzik a szent ereklyéit. A százegy méter mélyen található templom hossza ötvennégy, szélessége tizennyolc, magassága tizenkét méter. Padlója sóból faragott lapokból készült, a mennyezetről sókristályokból összeállított csillárok lógnak le. Itt látható II. János Pál sóból készült szobra is. A kápolnában évente háromszor tartanak misét: Szent Borbála ünnepén, karácsonykor és természetesen július 24- én, a védőszent, Szent Kinga napján.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..