„Utánam te következel”

 

Ő volt a legidősebb a tizenkét testvér közül. A középiskolát Eperjesen végezte, s mire leérettségizett, a trianoni diktátum miatt egy másik országban találta magát. Teológiai tanulmányait Gojdics püspök úr ajánlásával Lembergben (ma Lvov) végezte. (A család első leánya, édesanyánk ebben az időben rövid ideig szintén ott nevelkedett, a zárdában.) Mihály nagybátyánk pappá szentelése után még szorosabb kapcsolatba került Gojdics püspökkel. A papi szolgálat mellett Eperjesen a fiúinternátus igazgatója lett, hittant tanított a gimnáziumban, a pedagógiai főiskolán és a tanonciskolában (a szakmunkásképzőben), s dolgozott a Sancta Maria Intézetben is. A szentatya tiszteletbeli pápai káplánná nevezte ki.


 

A Felvidék görög szertartású hívő lakossága akkor is hű maradt hitéhez, amikor a diktatúra ateista ideológiája hangsúlyossá vált. Ahogyan hazánkban Mindszenty József bíboros, úgy Csehszlovákiában Gojdics Péter Pál püspök is a rendszer áldozata lett. A lengyel Stefan Wyszy½ ski prímást internálták, Ukrajnában Romzsa Tódort kórházban ölték meg. A hívő emberek védték volna papjaikat, ám ez nehéz volt akkoriban.

Nagybátyánk, Mihály atya elmondásából tudom, hogy Gojdics püspököt figyelték a titkosrendőrök. Az egyik hétköznap reggeli szentmisét a püspök úr mutatta be, Mihály atya pedig segédkezett. Észrevették, hogy a hívők között elvegyült két idegen férfi, akiket még soha sem láttak a templomban. Amikor a püspök átnyújtotta Mihály atyának a szentséget, odasúgta neki: „Utánam te következel.” Ezt kétféleképpen lehetett értelmezni. Egyrészt úgy, hogy ő lesz a következő áldozat, másrészt pedig úgy, hogy ő lép majd a püspök helyébe. Amise végén az idegenek „elkísérték” Gojdics püspök urat, aki évek múlva a börtönben halt meg. A hívek nagyon megijedtek, és Mihály atyát igyekeztek védeni a hatalom embereitől. Kisszebenben egyik este egy hívő ember figyelmeztette, hogy azonnal induljon el, mert idegen érkezett a faluba, és félő, hogy hozzá is be fog kopogtatni. Mihály atya öt perc alatt bepakolta egy táskába a legfontosabb holmijait. A vasútállomáson, amikor a pénztáros azt kérdezte, hová kéri a jegyét, azt válaszolta, hogy bárhova, de messzire. Bujdokolásainak leírására itt most nincs hely.

Titokban történt püspökké szenteléséről soha nem beszélt nekem, bár annyit elmondott, hogy ez Gojdics püspök kifejezett akarata volt. Püspökként is tovább dolgozott a kőbányában. A szentelésnek persze meglettek a következményei. A szovjet belügyi népbizottság élénken érdeklődött iránta. A csehszlovákiai államvédelmi hatóság azt jelentette róla, hogy Csehszlovákiában, Morvaországban és Sziléziában nem tartózkodik.

Később a „prágai tavasz” után annyira enyhült a helyzet, hogy Gojdics püspök megüresedett helyére főpásztort kívántak állítani. A csehszlovák állam szlovák papot jelölt, az egyház pedig Szabados Mihályt terjesztette fel a Vatikánban. Püspököt végül nem neveztek ki, de Szabados Mihály püspöki helynök lett. Egyik látogatásom alkalmával én is elmentem vele az eperjesi püspöki palotába. Láttam, mennyire tisztelték a munkatársai. Nyugdíjasként hazatelepült a falujába, a szülőházában élt. 1984-ben szólította magához az Úr. Egykori szobája falát a mai napig Gojdics Péter Pál püspök fényképe ékesíti.

a szerző etika szakjogász