Az öregedő és az utódlás nehéz gondjával szembenéző István király Intelmeket intézett fiához. A történelemből tudjuk, hogy egy végzetes baleset következtében Imre herceg, édesapja utódjaként, királyként nem tudta megvalósítani ezeket az Intelmeket. A bölcs és országa jövőjéért aggódó István király tanácsai azonban nem vesztek kárba, mert olyan lelki és szellemi értékek fogalmazódnak meg bennük, amelyek nem csak egy adott korra, és nem csupán egy országot kormányzó uralkodóra, hanem minden időre és élethelyzetre érvényesek. Szent István király üzenetei ma is élnek és időszerűek. Sorozatunkban tíz útmutatást emelünk ki és értelmezünk az Intelmek közül, s megvizsgáljuk, mit üzennek nekünk, a XXI. század kezdetén élő embereknek.
Az Úr mondta Péternek, akit a Szentegyház őrzőjévé és tanítójává tett: „Te Péter vagy, és én e kőszálon fogom építeni Anyaszentegyházamat” (Mt 16,18). Kőszálnak önmagát nevezte, és az önmagára épített Egyházat nem fából, sem kőből valónak mondta, hanem szerzett népnek, választott nemzetnek (1Pét 2,9), az Isten hitben kiművelt, keresztségben tisztára mosott, olajjal felkent nyájnak és szentnek nevezte azt az Egyházat, amely majd őrá magára épül.
Szent István korában is sokan voltak, akik az Egyházban hatalmi szervezetet láttak, amely Istenre hivatkozva, Isten nevében uralkodni akar. A király ezért Jézus szavait idézi: Az Egyház nem emberi építmény, szervezet, hanem „Isten tulajdon népe” (1Pét 2,10). Pétert a hite alapján nevezi sziklának (Mt 16,18). Ez a hit elfogadja, hogy az Egyház Jézusra épül, és elválaszthatatlan Jézustól. Szent Péter apostol első levelére hivatkozva azt is kifejezi, hogy az Egyház nem kövekből álló épület, hanem a kegyelem által megszentelt hívek alkotta „szent nemzet” (1Pét 2,9). Az Egyház tagjainak e megszenteltségét is az adja, hogy Jézus Krisztusra épülnek, vele egyesülnek. Szent Pál apostol az Egyházat Jézus Krisztus „Misztikus Testeként” mutatja be, ahol a Fő maga Jézus, a hívők pedig a Test tagjai (Ef 2,21).
Mai világukban is sokféle szemmel néznek az Egyházra. Akik a hit szemével nézik, benne élnek, részesednek kegyelmi adományaiból, azok érzik e szikla erejét, a Misztikus Test kisugárzó hatását. Nem csupán a könyvekből olvassák, hanem saját kegyelmi tapasztalataikból is megérzik megtartó erejét. Az Egyházban kötött házasságok például jobban kiállják az élet viharait. Az Egyházban védelmet találnak a szegények, a betegek. A plébánia ajtaja nyitva áll azok számára, akik menedéket keresnek.
De ma is sokan lehetnek, vannak olyanok, akik nem a hívő ember szemével, hanem kívülről, esetleg tisztelettel vagy talán éppen gyanakodva tekintenek az Egyházra. Kétezer éves múltjával az Egyház valóban tiszteletet ébreszthet a kívülállókban is. Birodalmak, eszmék omlottak össze, tűntek el, de az Ószövetség tíz parancsa és a Jézus által hirdetett szeretetparancs, a nyolc boldogság üzenete kiállta az idők próbáját. Bár az ember gyakran nem e szerint az életet adó tanítás szerint élt, aminek következményeit meg is tapasztalta, értékét – még ha azt megvalósíthatatlannak feltüntetve megpróbálta is kisebbíteni – soha nem vonta kétségbe.
Azok számára, akik az Egyház erejétől félnek, azt üzenjük, hogy az Egyháznak mint Jézus Krisztus misztikus testének a célja nem egy földi birodalom létrehozása, hanem az ember kiteljesedésének, üdvösségének segítése. Ne féljenek az Egyháztól!
Az Egyház olyan lelki ház, otthon, amelynek kapuja nyitva áll minden
jóakaratú ember előtt, hogy védelmet és segítséget nyújtson számukra, tiszteletben tartva kivétel nélkül minden egyes ember istengyermeki méltóságát és szabadságát.
