Bíró László püspök, a budapesti Központi Szeminárium korábbi rektora Rauber érsek 75. születésnapján megjelent kötetében így jellemezte az érseket: „Köztünk, értünk léte erőt sugárzó volt. Árnyaltan, pontosan fogalmazott beszédei üzenetet hordoztak. Ifjú pap korában zajlott a II. vatikáni zsinat, amely a szolgáló egyház eszményét hirdette. Rauber érsek úr ennek a zsinati egyházképnek eleven megjelenítője volt közöttünk. Magyar egyházunkban a visszanyert szabadságot követő években sokféle egyházkép viaskodott egymással. A jövőt bemutatva olyan egyházképpel találkozhattunk szavain és gesztusain keresztül, amely gyógyítóan hatott társadalmunkra.”
Az 1934-ben született Rauber érsek jelentős római beosztásban, Giovanni Benelli helyettes államtitkár titkáraként is dolgozott, majd számos európai és afrikai állomáshely után került Budapestre. Itteni munkájára így emlékezett vissza: „Magyarországon a legfőbb feladat az volt, hogy a Szentszék és Magyarország között felmerülő kérdéseket szerződésekkel szabályozzuk (financiális kérdések, államosított ingatlanok visszaadása, katonai lelkigondozás és így tovább), ami a különböző kormányokhoz fűződő intenzív kapcsolatoknak köszönhetően jól sikerült.”
A már említett egyházkép vonatkozásában időszerűnek érezhetjük szavait: „A lényeg nem az uniformitás, hanem a valódi közösség, a communio és a püspökök szintjén a kollegialitás.”
A magyar egyház történetéhez is kötődő főpapot, a Mainzi főegyházmegye papját Karl Lehmann bíboros szavaival köszöntjük: „Örülünk vele és érte.”
(Caritas Christi urgent nos. Ünnepi ajándékkötet dr. Karl-Josef Rauber érsek úr részére aranymiséje és 75. születésnapja alkalmából. Budapest–Eichstätt–Nürnberg, 2009. Kapható az Új Ember könyvesboltjában.)
