Fotó: Berta Gábor
A kegyhely hagyományos búcsúnapján idén is megtelt zarándokokkal a bodajki Segítő Szűz Mária-templom és udvara. A kétnapos ünnep nyitóimádságára közel háromszáz elsőáldozó gyűlt össze a környék településeiről, de az egyházmegye határain túlról is érkeztek résztvevők, köztük olyanok is, akik gyalogosan vagy kerékpárral tették meg az utat. Az egybegyűlteket Mórocz Tamás plébános köszöntötte. Elmondta, hogy a monumentális barokk kegyoltár és a templombelső restaurálása miatt ezúttal csak szerényebb körülmények között tudnak ünnepelni, mint máskor, a Segítő Szűzanya kegyképe azonban ugyanúgy imádságra, lelki megnyugvásra és megerősödésre hív, mint minden évben. A köszöntő után közös hálaimádság és keresztútjárás, majd éjszakai virrasztás és szentmise következett.
A vasárnapi ünnepi szentmisében Spányi Antal megyéspüspök köszöntötte a megjelent híveket, az elsőáldozókat külön is. Megköszönte, hogy eljöttek hálát adni a Szűzanya kegyhelyére, és azt kívánta, Mária által nyerjék el a hűség kegyelmét, hogy egész életükben, a hétköznapok nehézségeiben és az ünnepnapok örömében egyaránt tudjanak Jézushoz fordulni.
„Miért is jó Bodajkra jönni, útra kelni, és vállalni a sokszor fáradságos, nehéz utat? – tette fel a kérdést Spányi Antal püspök. – Mert a szent király, István és az első magyar szent család nyomába léphetünk, s a Szűzanya oltalmában és közelségében lehetünk, aki mindvégig hűséges volt az Úrhoz. Mária emlékeztet bennünket földi anyánkra, akihez jó hazamenni, akivel jó találkozni, aki közel van hozzánk, érezhetjük ölelését, szeretetét, szívének jóságát, irántunk való aggodalmát. A Szűzanya soha nem zár ki bennünket anyai szeretetéből, kíséri az életünket. Tanít minket az Isten iránti hűségre, mert meg akar óvni minden rossztól. Megmutatja, hogyan figyeljünk Isten szavára, hiszen ő is hallgatott a szóra az angyal köszöntésekor. Élete minden pillanatában engedelmes volt az örök Atya iránt: a barlangistállóban, a názáreti szegénységben, Jézus tanító útja alatt, amikor Fiáról furcsa hírek érkeztek, de a kereszt alatt is, a legnagyobb fájdalomban. Hűsége megmaradt akkor is, amikor a szent három napban az apostolok kétségbe vonták, hogy a Megváltó jött el hozzájuk, és ott volt akkor is, amikor együtt várta velük a Szentlélek kiáradását.”
A főpásztor arról is beszélt, hogy a mai világban értéktelenné vált a hűség, de fontos, hogy mi, magyarok megmaradjunk a hagyományaink mellett. „Szent István országfelajánlása óta Mária országa vagyunk. Ha aggasztó híreket hallunk, erősödjünk meg Isten Egyházának hitében, amelyet az apostolok hagytak ránk. Bár a keresztényüldözésről napjainkban hallgatni akarnak, mi emeljük fel a szavunkat ellene, ahogyan Székesfehérváron tettük, amikor egy lerombolt iraki templomból származó keresztet helyeztünk el a bazilikában. Imádkozzunk, hogy a közel-keleti keresztények továbbra is a szülőföldjükön élhessenek, és mi is hűségesek maradhassunk hitünkhöz, családunkhoz, nemzetünkhöz. Érezzük, hogy nem vagyunk egyedül, mert Szent István nyomán, Mária gyermekeként a Szűzanya segítségét kérhetjük, minden dolgunkat a kezébe tehetjük, tudván, hogy szívünk vágyait a mennyei Atya elé viszi” – fejezte be beszédét Spányi Antal püspök.
A szentmise végén Mórocz Tamás plébános bejelentette, hogy a templom felszentelése 275. évfordulójának évében nagyszabású felújításokra kerül sor: a kegyhely nagy összegű állami támogatást kapott, amelyből megújul a teljes templombelső, a zarándokudvar és a zarándokház. Október 8-án a kegytemplomban mutatják majd be azt a fejlesztési tervet, amely a Székesfehérvári Egyházmegyének A Magyar Szent Család nyomában elnevezésű zarándokút kialakításához elnyert pályázata jóvoltából valósulhat meg.
A szentmise után Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, a papság és a megjelent elsőáldozók együtt vonultak a templom előtt álló Magyar Szent Család szobrához, és közösen imádkoztak a magyar családokért.
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye
