A XVI. században Xavéri Szent Ferenc vitte el a távol-keleti országba az evangélium jó hírét. Ezt követően sok évszázadon át a katolikus közösségnek üldöztetésben volt része. A japán történelem Edo-korszakában(1600-1868), az országegyesítés után, a külföldi hittérítők és kereskedők előzésével „bezárt ország” jött létre. A boldoggá avatás szertartására a város stadionjában került sor. A nem katolikus többségű város magáénak érezte az eseményt. A mintegy harmincezer résztvevő számára az evangélium hirdetésének nagy alkalma volt.
Az ország 128 millió lakosának mindössze egy százaléka keresztény, 0,4 százaléka katolikus. Ezért is van különös jelentősége annak, hogy Taro Ako, az ország szeptember 24-e óta hivatalban lévő miniszterelnöke katolikus. A 452 ezer katolikus 60 százaléka nő. A nem japán nemzetiségű – bevándorló – katolikusok becsült száma 565 ezer, több, mint a japán nemzetiségűeké. 2006-ban 3692 felnőttet és 3500 gyermeket kereszteltek. Az 1553 papból 926 japán nemzetiségű. A szerzetes nővérek 6060-an vannak.
Peter Takeo Okada tokiói érsek tavaly beszámolt arról, hogy sokan rokonszenveznek Japánban a katolikus egyházzal, és szeretnének közelebb kerülni a keresztény hithez. De a katekumenátus – a hittanulói korszak – hosszú időt vesz igénybe és nagy elkötelezettséget jelent, ezért nem egyszerű a japán állampolgárok számára a keresztség felvétele. A katolikus közösség így egyre inkább nemzetközivé válik a bevándorlók nagy száma miatt. A lelkipásztori célkitűzések között első helyen áll a család, a társadalom alapsejtje, valamint a házasságra való felkészítés. A család intézménye Japánban is válságba került, fontos tehát a valóban keresztény családok megteremtése. XVI. Benedek pápa szerint azonban a 188 japán vértanú boldoggá avatása világos jele a keresztény tanúságtétel erejének.
