Szaxofonverseny és esti imádságok

Az egyik díjazottat, Virágh András Gábor orgonaművész-zeneszerzőt ebből az alkalomból kértük: készítsen rövid leltárt eddigi pályafutásáról.

Koloss István halálát követően, 2010 májusában lettem a Szent István- bazilika orgonaművésze. A karnagy úrral egyeztetve viszem a bazilika egyházzenei ügyeit, és ha a programok nem ütköznek, alkalmanként a belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templomban is orgonálok. A múlt tanévben óraadó tanár voltam a Debreceni Egyetemen, idén szeptembertől pedig gyakornok lettem az ottani Zeneművészeti Karon. A zeneszerzés alapjait és hangszerelést tanítok, illetve van egy szolfézs-zeneelmélet csoportom is. A tűzkeresztségen átesve ma már sokkal könnyebben megy a tanítás. Szívesen járok Debrecenbe.

Ötödéves vagyok a Zeneakadémia zeneszerzés szakán, ahol idén fogok diplomázni. Diplomahangversenyemre egy nagyzenekari művet és egy vokális darabot komponálok. Előbbi kapcsán a „szélsőségesség”, a monumentalitás és a finom áttetsző hangzás egyaránt foglalkoztat. Egy szaxofonversenyt tervezek, amelyet majd Seleljo Erzsébet mutat be. Régóta dolgozunk együtt, közös ötlet volt ez a concerto. A szaxofon egyébként mint „nem jazzhangszer” napjainkban kezd igazán elterjedni hazánkban, az iskolája is az utóbbi években kezd kialakulni. A vokális mű egy latin szövegre írt, háromtételes darab lesz szopránszólóra – amit Szakács Ildikó fog énekelni –, valamint klarinétra és vonósnégyesre. Még nincs pontos címe, talán Három fohász vagy Három esti fohász lesz (természetesen latinul). Az Amor Sanctusból választottam ki hozzá egy alkonyati, esti és éjszakai imát. Nagyon szeretem a latin szövegeket, hat éve már komponáltam egy hasonló művet. Felkérésre írok még egy klarinét-cimbalom darabot is, december közepén-végén kell leadnom. Megtisztelő, hogy immár harmadik alkalommal hívtak meg a hazai kortárs zene legrangosabb seregszemléjére, a Mini Fesztiválra; Tetra című szaxofon-zongora darabom hangzik el január végén a Művészetek Palotájában Seleljo Erzsébet és Seleljo Irén előadásában.

A komponálás alapvetően belső késztetés. Ha valaki pusztán mesterségszerűen csinálja, az érződik. Inspiráció nélkül nem megy. Zenész családban nőttem fel, rengeteg zenét hallgattam, sok kottánk volt, és természetesen nem csak orgonadarabok. Idővel óhatatlanul kialakult bennem a vágy, hogy „grafikusan” is megnyilatkozzam. Szeretem a kamarazenét, szeretek kísérletezni. A zeneszerzés hasonló az előadó-művészethez, ahol nagyon fontos a „koncepció”, az egyéniség. Sokféle út van, sokféle „anyaggal” dolgozhatunk, de ki kell tudni alakítani a saját zenei nyelvünket. Ehhez persze ismerni kell a zenetörténetet, hiszen minél több hatás éri az embert, annál nagyobb lesz a látóköre. Egyik példaképem Olivier Messiaen orgonista, zeneszerző, teológus és ornitológus, akinek egyetlen tématöredékéből, akkordjából felismerhető a kézjegye.

Mit jelent számomra ez a díj? Elsősorban azt, hogy Batta András, a Zeneakadémia rektora elnökletével elismert szakemberek méltatták eddigi munkásságom, és érdemesnek találtak a kitüntetésre. Harminc év alattiaknak ez az elérhető legmagasabb „szakmai” elismerés. Nagy erőt ad, és talán furcsán hangzik, de lelkileg megnyugvást, egyfajta biztonságot is. Leírhatatlan megtiszteltetés, boldogság. Sokat dolgozom; szeretem a munkám, jóllehet időnként komoly áldozatokat követel. Éppen ezért különösképpen szükségem van a tárgyilagos visszajelzésekre. Jólesett, hogy sok ember nagy szeretettel velem örült a bazilikában, illetve Debrecenben.

Fotó: Birta Endre