A beszéd az ő esetében egy látomás élményétől felzaklatott lélek élménybeszámolója. Ember, állat, fa, virág, ház, egymásnak testvéri közelségű rokonai ebben a festői világban. A „történet” helyszínéről nem tudni, hogy kint vagy bent játszódik. Csak az nyilvánvaló, hogy itt minden állapot változó. A metamorfózis áthatja a dolgokat. A földi életben nincsenek végleges állapotok – sugallja Szabadi Katalin festészete. Ha nincsen kész életállapot, akkor a változásokra készen kell állni – elsőként a festőművésznek, másodikként a befogadónak. Dinamikus állapotról van szó. Már a festék felvitele a vászonra is oly ösztönös, keresetlen. Nincs benne botladozás, de meg nem áll, ha ömlik a történet. Szabad áradással, a mese logikájával, gyermeki szívvel, képről képre, sötétből a fénybe, égből a földre. A Kálmán Imre Emlékházban (Kálmán Imre sétány 5.) rendezett kiállítás november 30-ig várja az érdeklődőket.
