A hitnek és az életnek mindig segítségre, szövetségesekre van szüksége. Sokan nem jutnak el a hitre. A sport olyan segítséget jelenthet, mint a művészet. A sport egységbe foglalja a testet és lelket.” Sport és vallás között közös vonások és különbségek egyaránt vannak. „A sportban az ember áll a középpontban, a liturgiában viszont Isten. Ez lényeges különbség.” A labdarúgás élvonalában az a nagy veszély, hogy a játék helyett az anyagi érdek kerül előtérbe. Lackner püspök II. János Pálra emlékeztetett, aki bírálta a játékosok átigazolásakor kialkudott hatalmas összegű kifizetéseket. Ez ellentmond a játék jellegnek, és erkölcsileg sem igazolható. Mit tanulhat a hívő ember a sportból? Elsősorban önfegyelmet. A világban ma sokan azt vallják, hogy ami jólesik, az megengedett. A sport világában azonban nem így van. Aki nagy teljesítményre törekszik, annak fegyelmezetten kell edzőjére hallgatnia. A hit is hallgatásból ered, nem kényelmi megfontolásokból.
„Az életben, a vallásos életben sem fogadjuk sokszor szívesen a hallott normákat, de a sportban e nélkül nem sikerül semmi.” A hitből élő ember megtanul győzni és veszíteni. A sportban olykor veszíteni is kell. A veszteségekből születik a későbbi siker. A veszteség tehát nem csupán negatívum, hanem egy lépés a nagyobb siker felé. Lackner püspök végezetül azt írja, hogy az Európa-bajnokság idején többször ott lesz a lelátókon, hogy élvezze a szép játékot. De a templomban is gondol a játékosokra, imádkozik azokért, akik játszanak, győzve vagy veszítve. Hogy javukra legyen ez is, az is.
