„Sötét éjszaka volt”
Fotó: Churchinneed.org;

 

Egy évvel később a Sienai Szent Katalinról nevezett domonkos nővérek iraki általános főnöknője így emlékezett vissza arra az éjszakára: „Ahogy a tavalyi augusztusra gondolunk, a 124. zsoltár 2. és 3. verse jut eszünkbe: »Ha az Úr nem lett volna velünk, amikor az emberek ellenünk fordultak, elevenen nyeltek volna le minket.« Valóban nagyon sötét éjszaka volt. Amikor elindultunk, nem tudtuk, mit vigyünk magunkkal, mit hagyjunk otthon. Keresztények voltak mindenhol az utakon, és senki sem tudta, hogy merre menjen. Az ISIS (Iszlám Állam – a szerk.) gyűlöletének árnyéka vett körül mindent, és nem értettük, mi is történik. Amikor végre megérkeztünk Kurdisztánba, nagyon sok hontalan ember lézengett az utcán, olyanok voltak, mint a pásztor nélkül maradt juhok. Néhány nappal később Erbílben megtudtuk, hogy városainkat a Ninivei-fennsíkon az ISIS elfoglalta, s hazatérésünk távoli és bizonytalan álommá vált.”
Júniusban és júliusban két hullámban már megkezdődött a menekülés, majd az események augusztus 6-án döntő fordulatot vettek. Az Iszlám Állam terrorszervezet tagjai sok embert megöltek azokban a hetekben, hónapokban – keresztényeket és mérsékelt muszlimokat –, másokat túszul ejtettek, házaikat lerombolták, gépjárműveiket és értéktárgyaikat ellopták. A keresztény templomokat felgyújtották, a mozdítható vagyontárgyakat elrabolták. Három évvel később, a terrorszervezet visszaszorításával az élet utat talált az elpusztított területen. A Ninivei-fennsík újjáépítésére létrehozott bizottság 2017. május 8-án átadta az első lakóhelyeket az otthonukból elűzött keresztényeknek, akik közül néhányan visszaköltözhettek a házaikba. A bizottság összesítése szerint a területen 34 egyházi ingatlan (jórészt templom) teljesen, 197 pedig részlegesen elpusztult, 132 kiégett. 90 ezer ember számára 13 ezer otthont kell újra felépíteni, nem beszélve a mindennapi élet megkezdéséhez szük­séges iskolákról, utakról és egészségügyi intézményekről. Az újjáépítést a Szükséget Szenvedő Egyház (Kirche in Not) nemzetközi katolikus segélyszervezet a helyi egyházi közösségekkel együtt irányítja. Az „iraki Marshall-terv” egyik vezetője, a lengyel misszionárius, Andrzej Halemba rámutatott: a megrongált házakat sokkal könnyebb lesz felújítani, mint az emberek összetört szívét begyógyítani.
Világszerte szerveztek gyűj­téseket az iraki keresztények megsegítésére – többek között hazánkban is, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia –, s ennek köszönhetően a Ninivei-fennsíkról öt éve elűzött keresztények fele mára visszatérhetett szülőföldjére.
Az igazi béke azonban még messze van. Louis Raphaël Sako káld katolikus pátriárka idén január 31-én közzétett üzenetében rámutatott, hogy Irakban továbbra is nehéz helyzetben vannak a keresztények: utalt a Krisztus-hívők elleni gyűlöletkeltő kampányokra és erőszakra, valamint a Bagdadban és más iraki városokban nyilvántartott keresztény otthonok elkobzására.
Benedict Kiely amerikai misszionárius július 22-én a National Catholic Register című katolikus lapnak úgy nyilatkozott: Irak északi részén járva azt tapasztalta, hogy a helyi keresztényeknek az Iszlám Állam terroristái helyett most a síita muszlimok fenyegetőzéseitől kell tartaniuk. Az észak-iraki keresztények és jazidik továbbra sem érezhetik magukat biztonságban, ezenkívül munkalehetőséghez sem jutnak. Hozzátette: az elmenekült keresztények lényegében nem tértek vissza a szülőföldjükre. Észak-Irakban a keresztények beszorultak a szunnita és a síita muszlimok közötti konfliktusba. Ráadásul Irakban új fenyegetést jelent Irán növekvő befolyása és a síita milíciáknak nyújtott támogatása. A bizonytalan jövő elé nézve nehéz meglátni a reményt, de nem lehetetlen. Nazik Matty iraki domonkos nővér így fogalmazott szerkesztőségünknek adott interjújában: „Elhagytuk Ninivét, és nem tudtuk, merre vezet az út, de most visszatértünk. Az emberek először az utcán aludtak, aztán lassan otthonra találtak, és kezdtek méltósággal élni. Megmenekültünk, és már tudjuk, hogy Isten velünk van. Éveken át az exodus történetét ismételgettük, mi hogyan volt, mit tett Isten a kivonulókkal. Végül ki tudtuk mondani: »Legyen meg a te akaratod!« Konfliktust éltünk meg, de tudtuk, hogy eljön a hajnal.”

Avvenire.it
Fordította: Szalontai Anikó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..