Ez a „vígopera” olyan, mint a legjobb kortárs regények, színdarabok és filmek; Wagner mesteri módon és életszerűen adagolja – történelmi kulisszába állítva – a romantikán túltekintő realitást. Azon pedig nem csodálkozom, hogy egy középkorú és kellőképpen érzékeny embert mélyen megérint Hans Sachs nagyvonalúsága, önzetlensége; lemondása, mely óhatatlan hangolódás, előkészület a hittel elővételezett, minden földi feszültséget, szívfájdalmat feloldó örök dolgokra. A bölcs derűvel gyászolja el múlt fiatalságát.
Minden emelkedettségével együtt a Mesterdalnokok büszkélkedhet az operairodalom legőrültebb és legmulatságosabb „verekedési jelenetével”. Céhmesterek, szomszédok és szomszédasszonyok, inasok püfölik egymást önfeledten, hihetetlen kakofóniával egy bravúrosan formált, tizenhét szólamú (!) kettős fúgában…
Az utolsó (német) prófétai szó azonban a művészeté, az alkotás diadaláé: Úgy nézd a mesternépet, / mint élő példaképet, / és őrizd tiszta énekük; / ha egyszer tán / hazánk majd szétszakad, / a művészetben / hírünk fennmarad!
Június 8. és 23. között nyolcadik alkalommal kerül sor a Művészetek Palotájában a hazai zenei élet egyik legnagyobb szabású és jelentőségű zenei fesztiváljára, a budapesti Wagner-napokra. Idén a Lohengrin (június 9., 16.) és a Parsifal (június 14., 22.) mellett A nürnbergi mesterdalnokok bemutatójával is ünneplik a Wagner-bicentenáriumot (június 8., 15., 23.). Az előadást Michael Schulz rendezi és Fischer Ádám vezényli. A nemzetközi sztárszereposztásban olyan nevek tűnnek fel, mint James Rutherford, Annette Dasch, Klaus Florian Vogt, Bo Skovhus és Eric Halfvarson.
Nyárelő havában tehát ismét Budapestre költözik Bayreuth szelleme.
