Fotó: Lambert Attila
A kecskeméti önkormányzat értékmegőrzési bizottságának egyházügyi munkacsoportja és az Alföld Idegenforgalmáért Alapítvány 2013 óta rendszeresen szervez konferenciákat, amelyeken egy-egy boldog vagy szent életpéldáját állítja a középpontba. A szecessziós városháza Székely Bertalan freskóival díszített termében ezúttal Szent Rita és a segítőszentek életével ismerkedhetett meg a hallgatóság. Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi kapcsolatokért és az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkár levélben üdvözölte a konferencia résztvevőit.
Thorday Attila teológiai tanár, újszegedi plébános előadása bátorító elmélkedés volt hivatásunk mibenlétéről. „Nem vagyunk egyedül, valakinek a vonzásában élünk, és küldetésünk van. Ezért nem élhetünk öncélúan, tudatosan kell alakítanunk az életünket, és keresnünk hivatásunkat, amely arra hív, hogy Isten jelenlétében szemléljük a világot. Isten arra kér, hogy ne éljünk önkényesen, és a munkánkra hivatásként tekintsünk. Így tevékenységünk túlmutat rajtunk, kiemel a puszta érdekek és a kötelességteljesítés világából, s bekapcsol a teremtés és a megváltás tervének kidolgozásába” – fogalmazott az előadó. Azt is hangsúlyozta, hogy a szeretet útja keskeny út, amely mindig újabb és újabb döntést kíván az embertől, és megélése küzdelmekkel jár. Ám „Isten nem hagyja magára az embert, soha nem mond le rólunk, és ha elmulasztunk egy-egy lehetőséget, az sem végzetes hiba, hiszen semmilyen bűnünkkel nem tudjuk megsemmisíteni Isten irgalmas szeretetét.
Ha az életemet hitből akarom élni, mindig a szeretet mellett hozok döntéseket, válaszolok Isten hívására, és másokat is hozzásegítek a hit szerinti élethez. Ez az Istentől kapott hivatásunk – mondta a lelkipásztor.
Görbe László, a kecskeméti piarista templom plébánosa Szent Rita életéből kiindulva a csodák természetéről, mibenlétéről beszélt.
Mi a csoda? Csak régen voltak csodák, vagy ma is vannak? – tette fel a kérdést. A választ az Egyház tanítása alapján fogalmazta meg: a csodák a vallási életünk természetfeletti jelenségei, Isten hatalmának szeretetből fakadó, különleges megnyilvánulásai, amelyekkel jelét adja el nem múló jelenlétének.
Juhász Judit, a Magyar Művészeti Akadémia szóvivője előadásában Szent Rita életszentségét szembesítette korunk jelenségeivel. Rita „nem volt nagy hős, de türelmével, alázatos jóságával és szépségével megnyerte férjét Isten számára. Méltóság lakozott benne, olyan erő, amely előtt meghajolt a durvaság és az erőszak. Már életében tisztelték. Ő lett a kétségbeesett emberek és a megoldhatatlannak látszó gondokkal küzdők szentje, mert nem ismert lehetetlent, ha Jézusról, az üdvösségről volt szó – fogalmazott Juhász Judit.
Darvas-Kozma József pápai káplán, csíkszeredai plébános a csíksomlyói Segítő Mária tiszteletéről osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. Részletes ismertetőt adott a csíksomlyói kegyhely múltjáról. A csíksomlyói pálos monostort valószínűleg Lackfi András (Endre) erdélyi vajda építtette hálaadásként, annak emlékére, hogy 1345-ben és 1352-ben győzelmet aratott a moldvai részeket megszállva tartó tatárok felett. Amikor a törökök 1421-ben, majd 1432-ben feldúlták a Székelyföldet, a pálos kolostort is felégették, lerombolták. Az elnéptelenedett kolostort IV. Jenő pápa, több más rendházzal együtt, 1444-ben kelt bullájában átadta az obszerváns ferenceseknek. Ehhez az eseményhez köthető a kegyhelyre induló zarándoklatok, a csíksomlyói búcsú kezdete. A pápa ugyanis körlevélben kérte a híveket, hogy nyújtsanak segítséget a ferences rendnek a templomépítésben. Az elvégzett munkaért cserébe pedig búcsút engedélyezett, amelyet július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján tartottak. Így vált Csíksomlyó Mária-kegyhellyé, arra az örökségre építve, hogy a Mária-tisztelet a pálos és a ferences rend számára egyaránt fontos volt. Az 1400-as évek végére készült el a Segítő Szűz Mária-szobor, amely a napba öltözött asszonyt ábrázolja. „Ő nekünk, magyaroknak anyánk, Magyarország Nagyasszonya és patrónája, Egyházunk édesanyja” – zárta mondanivalóját a csíkszeredai plébános.
Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek a szentség fogalmáról elmélkedett a konferencián. Szent Rita az egyik azon szentek közül, akikben, bár nagyon sok szenvedésen mentek keresztül életükben, az Üdvözítő iránti szeretet mindvégig töretlen maradt. Ő az, akihez életünk nehéz helyzeteiben fordulhatunk, akinek közbenjárására annyi kilátástalannak tűnő élethelyzet oldódott meg.
Vörös Márta építészmérnök Prokop Péter pap, festő Szent Rita-ábrázolásait mutatta be, azt a tizenkét képből álló sorozatot, amely a bajai belvárosi Szent Péter és Szent Pál-templom kórusa alatti Szent Rita-kápolnában található.
Juhász Eszter középiskolai tanár, történész a budapesti Kun utcai Szent Rita-templomról tartott előadást. Az egyházközség 1946. április 1-jén történt alapítása Mindszenty József hercegprímás nevéhez köthető.
A lelkészség a rendszerváltás után kapott plébániai rangot. Jelenleg Tóth Kálmán atya a templom plébánosa, aki az épület felújítása mellett nagy gondot fordít a hitélet megújítására is. Ennek fontos része a Szent Rita-tisztelet ápolása. Hofher József jezsuita szerzetes Szent Rita példájából kiindulva arról beszélt, hogy szentté válni úgy lehet, ha hagyjuk, hogy működjön bennünk a Lélek. „A bennünk lévő Isten által vagyunk szentek. Meg kell látnunk magunkban – az elesett emberben – Jézust. Csak akkor tudunk gyógyítani, ha megéljük ezt – fogalmazott.
Hofher József föltette a kérdést: mit kell tennünk azért, hogy gyógyító csodák valósuljanak meg az életünkben? Elsőként hallgatásra intett. „A Lélekkel eltelt ember tud hallgatni, meghallgatni. Ennek gyógyító erejét régóta jól ismeri a lélektan is. Ugyanígy lehetőség nyílik a csodára akkor is, ha képesek vagyunk észrevenni, meglátni a másik embert, és kifejezni, hogy a léte ajándék a közösség számára” – mondta a jezsuita szerzetes.
A konferenciát a Szabó István piarista szerzetes és Jeney Gábor atya vezetésével elmondott ima zárta: „Ó, Szent Rita! Segíts, hogy buzgó imám meghallgatást nyerjen. Megígérem, hogy egész életemben hirdetni fogom jóságodat!”
