A hét szentje Boldog Griesinger Jakab

Tehetős ulmi molnár második gyermeke volt. Alapos képzést kapott, de nem a kereskedői vagy a papi hivatást választotta, hanem az Ulmban meghonosodott üvegfestészet vonzotta, amelynek nagy mestere lett.
1432-ben néhány hasonló korú társával együtt elhatározta, hogy Rómába zarándokol. Egy februári reggelen a székesegyház terén gyülekeztek, hogy útra keljenek. Nagycsütörtökön életgyónást végzett, hogy jól előkészüljön IV. Jenő pápa áldására és a teljes búcsúra. Katona lett, ám négyévi szolgálat után felhagyott a katonaélettel. Capuában házmesterséget vállalt egy jogtudósnál, majd csakhamar elhagyta ezt az állását, és észak felé vette útját. Bolognában pihenőt tartott, de úgy gondolta, hogy hamarosan elindul hazafelé. Szabad óráiban a templomokat látogatta. Különösen a San Domenico-templom vonzotta, amelyben gyakran imádkozott Szent Domonkos sírjánál. Jelentkezett a Domonkos-rendbe laikus testvérnek, s harmincnégy éves korában be is öltözött. „Német Jakab testvér” néven került bele a bolognai domonkos kolostor történetébe. Ez a közösség lett életének, imádságának, munkájának és végül halálának közege. A száz szerzetest befogadó kolostorban, laikus testvérként megtalálta helyét. A konyhában és a templomban, valamint a betegápolásban segédkezett. „Aki látta, hogyan ápolta a betegeket, egyetért azzal, hogy lobogott benne a szeretet és a jóság” – mondták róla. Pestisjárvány idején határtalan áltozat­kész­ségről tett tanúbizonyságot. Elöljárói később úgy rendelkeztek, hogy tanult mesterségét, az üvegfestészetet művelje. 1463-ban megbízták, hogy a San Petronio-templom hat nagy kerek ablakába illesszen négyszögletű címerképeket. A jegyzők egyesületi kápolnájának üvegablakait is ő készítette.
A San Domenico homlokzatának nagy rózsaablakát szintén Jakabnak tulajdonítják, és a könyvtár kialakításában is közreműködött. Szava mértékadó volt a boltozatok, falak és párkányzatok színezése, valamint az oszlopfők kiképzése ügyében is. 1468-ban ő készítette az ablakok tervrajzait. A számadáskönyvek bejegyzéseiből kiderül, hogy festőként, kovácsként és lakatosként is tevékenykedett. 1473-ban Szent Domonkos szarkofágját művészi díszítéssel látták el. Ez alkalommal két kerek ablakot helyeztek el a Domonkos-kápolna előtti új keresztboltozatban, amely szintén az ő munkája volt.
A felebaráti szeretet és az engedelmesség gyakorlása azonban többet jelentett számára művészi munkáinál. Türelme, szelídsége és vezeklőkészsége csodálatra méltó. Különösen az egyházért és rendje ügyeiért imádkozott. Már életében a szentség hírében állt, ezért betegeket vittek hozzá, hogy meggyógyítsa őket. Élete vége felé türelemmel viselte súlyos betegségét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..