Segítsünk segíteni!

A püspöki konferencia körlevélben kéri a híveket a nagylelkű adakozásra. Az elmúlt esztendő jubileumi ünnepi eseménysorozata szép emléket állított a Katolikus Karitász égi pártfogójának, az 1207-ben magyar földön, Sárospatakon született Árpád-házi Szent Erzsébetnek – olvasható a körlevélben. – Sétányok, parkok, utcák vették fel ezen alkalomból a szolgáló szeretet patrónusának nevét. Újonnan készített köztéri szobrok hirdetik a nyolc évszázaddal ezelőtt élt fiatal magyar királylányról azt, hogy a XII. században is lehetett az evangélium útján járva, a szegényeket segítve, pártfogolva élni. A jubileumi év lezárult, de Szent Erzsébet példája továbbra is figyelmeztet bennünket a jézusi felszólításra: Szegények mindig lesznek köztetek!

Az embertársainkon való segítés, a másik emberhez való odafordulás mentette meg az emberiséget az embertelen időkben. A XX. század vészterhes korszakaiban, a háborúk, diktatúrák idején az Isten nevében megnyilvánuló szeretet kézzelfogható tettei mentették meg az ember önbecsülését. De hogyan tudok jól segíteni? – tehetjük fel magunknak a kérdést. A Katolikus Karitász irányt mutat és lehetőséget is ad, amint a jelmondata is jól tükrözi: Segítünk segíteni! Az anyagiakon túl sok más módja is van a segítésnek – mutat rá a körlevél. Keressük a kapcsolatot a környezetünkben levő karitászcsoportokkal, ahol szívesen várják az önkéntesek jelentkezését. A karitászhoz beérkezett adományok rendezéséhez, csomagolásához, szállításához és kiosztásához sok segítő kézre van szükség. Sokan találtak a magányra orvosságot az önkéntes karitászmunkában, hiszen egy új nagy családot kaptak érte ajándékba. Rászoruló gyermekek táborozásához, kirándulásához is tehetünk felajánlásokat, vagy bekapcsolódhatunk a programokba segítőként. A karitász ingyenkonyháiba is várják az étel mellé kedvességet és jó szót is adni tudó segítőket.

Drámai adatokat idéz a körlevél hazánk szociális helyzetével kapcsolatosan. Az ENSZ becslése szerint 200 ezren éheznek Magyarországon, akik közül 15 ezer a gyermek. Százezer gyermek pedig csak keveset ehet naponta a szegénység miatt. A szakemberek 25-30 ezerre becsülik a hajléktalanul élők számát, akik éjszakai menhelyeken, átmeneti szállókon húzhatják meg magukat a téli éjszakákon (forrás: hvg.hu 2008. 02. 04.). A KSH adatai szerint a munkanélküliségi ráta 2008 júniusában 7,5 százalékos volt, a foglalkoztatottak száma 3 millió 894 ezer, a munkanélkülieké pedig 316 ezer fő volt (forrás: hír6.hu 2008. 08. 28). Hazánkban 3 millióan élnek nyugdíjból, ami sokak számára nem adja meg az időskor létbiztonságát. A családok megélhetési gondokkal küzdenek, az áremelkedések és a gazdasági válság nehéz helyzet elé állít bennünket: a munkanélküliség növekedését hozza a gazdasági válság. E mögött pedig emberek, családok, sorsok találhatók.

Nyolcszáz évvel ezelőtt még sanyarúbb volt az emberek élete, nagyobb volt a szegénység és a nyomor. Az 1225-ben kitört éhínség idején a wartburgi várban lakó Erzsébet nem húzódott vissza a falak mögé, nem fordította el tekintetét a nyomorúság elől, hanem a lehetőségeihez mérten segített a rászorulókon. Megértette és teljesítette a Szentírás felszólítását: „Jó szívvel adj, és amikor adsz, a szíved ne legyen tele rosszindulattal. Jótettedért megáld az Úr, a te Istened minden lépésedben és kezed minden munkájában.

Mindig lesznek szegények a földön. Ezért most megparancsolom: Nyisd meg a kezed a testvéred, a földeden élő szűkölködő és szegény előtt.” (MTörv 15,10-11) A diakóniával tehetjük hitelessé az evangelizációt: szeretetszolgálatunk teszi hitelessé a világ szemében mindazt, amit Krisztus tanításából szavainkkal hirdetünk. Az égben nem a szavaink, hanem a tetteink alapján ítéli majd meg az Isten az életünket. Az utolsó ítéletről szóló tanításban Jézus a szeretetszolgálatot, az irgalmasság tetteinek a meglétét tartja az örök életre szóló belépőnek: „Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám. Bizony mondom néktek: amikor megtettétek ezt egynek a legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.” (Mt 25,35; 40) Boldog Kalkuttai Teréz anya szavaival zárul a püspökkari körlevél: „Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat. Csak kis dolgokat tehetünk, nagy szeretettel. A világban nagyobb az éhség a szeretetre és elfogadásra, mint a kenyérre! Úgy érezzük, hogy mindaz amit teszünk, csupán egy csepp a tengerben. De a tenger is kisebb lenne egy csepp nélkül.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..