A káld katolikus pátriárka az esetleges pápalátogatás hírének közzétételekor az ország északi részén tartózkodott, ahol az autonóm észak-iraki térség székvárosában, Erbílben beiktatták hivatalába Necsirvan Barzánit, az iraki Kurdisztán új elnökét. Így közvetlenül tapasztalhatta meg, hogy az ország vallási és politikai vezetői milyen melegen fogadták a lehetséges apostoli út hírét. A pátriárka hangsúlyozta, hogy a pápa egyelőre csak a szándékát fejezte ki, még nincsenek konkrét tervek, de már ez is nagy örömmel töltötte el a muszlimokat, a keresztényeket és az ország vezetőit.
Tudott erről a tervről? Sokszor szó volt már róla?
– A politikai vezetők elmondták nekem, hogy meghívólevelet küldtek a Szentatyának. Magam is gyakran kértem a pápát, hogy jöjjön el, mert szükségünk van rá.
A pártoskodás válságba dönti az együttélést. Milyen találó kifejezéseket használ a pápa ezzel a helyzettel kapcsolatban?
– Abban az üzenetében, amelyet a ramadán végén az iraki muszlim testvéreinknek küldött, a kölcsönös megbocsátásról úgy beszélt mint a kiengesztelődés forrásáról. Valami megmozdult. Úgy érzem, a pápának van egy terve, amelynek a középpontjában a muszlimok által lakott országok állnak. A Szentatya járt már Egyiptomban, az Arab Emírségekben és Marokkóban. Egy iraki látogatás ebbe a folyamatba illeszkedhetne. Abu-Dzabiban a pápa az al-Azhar szunnita központ főimámjával együtt aláírta az emberi testvériségről szóló dokumentumot. Itt, Irakban beszélhetne arról, hogy Isten mindannyiunk Atyja. Isten az Atya, és mi mindannyian testvérek vagyunk, nem csupán egy emberi dimenzióban. Testvérek vagyunk, mert Isten gyermekei vagyunk. Éppen erre emlékeztet minket Ábrahám, mindannyiunk – zsidók, keresztények és muszlimok – hitbéli atyja. Mindannyian Ábrahám családjának gyermekei vagyunk.
Lehetséges, hogy Ferenc pápa elmenne ezért a káld Ur városába, ahonnan Ábrahám elindult? Már II. János Pál is azt tervezte, hogy ellátogat ide.
– Azt hiszem, igen. Tegnap Barhám Száleh elnök is beszélt nekem erről a lehetőségről. Ott együtt imádkozhatnának keresztények és muszlimok.
És azután? Milyen további helyekre látogathatna el a pápa?
– El tudok képzelni egy bagdadi látogatást, ahol találkozhatna a politikai vezetőkkel, és szentmisét mutatna be. Azután felmehetne északra, hogy találkozzon a menekültekkel, együtt imádkozzon velük, és szentmisét mutasson be.
A pápa iraki látogatása bizonyára érdeklődést váltana ki a Közel-Keleten kívül is.
– Két veszély fenyeget bennünket. Az egyik a szekularizáció és a vallási közömbösség, amelynek levegőjét főként Nyugaton lehet belélegezni, ahol mindent banalizálnak. A másik az emberellenes vallási fundamentalizmus. A pápa nem habozik beszélni ezekről a kérdésekről, és sokszor elmondja, ha azt akarjuk, hogy az emberiségnek legyen jövője, akkor minden ember szabadságát és méltóságát el kell ismerni, és minden ember hitét tiszteletben kell tartani. Mindenkinek jogában áll kimondani, hogy hisz, és jogában áll a hite szerint cselekedni. Mindig szem előtt tartva, hogy a hit és az erőszak nem fér meg egymás mellett.
Ferenc pápa a ROACO segélyszervezet tagjainak mondott beszédében, amelyben kifejezte, hogy szeretne ellátogatni Irakba, erőteljes szavakkal szólt a fegyverkereskedőkről, akik a háborúkat éltetik. Ahogyan az Irakot az utóbbi évtizedekben megrendítő háborúkat is…
– Ferenc pápa sok mindent tudna mondani a fegyverkereskedelemről és a kőolajról is, az egyik olyan ásványi kincsről, amely felébreszti az emberek birtoklási vágyát, és konfliktusokat szül. Az egyetlen kiút, ha beismerjük, hogy ez a kincs is mindenkié, és meg kell osztani.
A pápa a szunnita főimámmal együtt aláírta Abu-Dzabiban az emberi testvériségről szóló dokumentumot. Egy iraki utazás alkalom lehet arra, hogy a találkozások által közeledjünk a síita iszlámhoz is?
– Természetesen. A síiták készen állnak erre, érdekli őket. Velük is lehetőség nyílhat egy közös dokumentum aláírására.
És a keresztények? Igaz, hogy a számuk drasztikus módon csökkent az utóbbi években?
– A káld püspökökkel a legutóbbi találkozónkon beszéltünk arról, hogy ne tegyünk felelőtlen kijelentéseket, mint amilyen például az, hogy Irakban nincs jövő a keresztények számára, hogy el kell menniük, hogy már szinte mindenki el is ment. Felesleges számokat ismételgetni a keresztények iraki exodusával kapcsolatban, hiszen ezek nem igazolhatók teljes bizonyossággal, talán még a kormány sem ismeri a pontos számokat. Csak egyetlen adat: Szaddám Husszein rezsimjének bukása előtt káld egyházunknak 35-40 szeminaristája volt. Mostanában nagyjából ennek a fele. De templomaink a szentmiséken mindig tele vannak, és sok muszlim gyakran mondogatja: „Nem mehettek el, mert ez a ti földetek is.”
Milyen támogatást tud adni a pápa ebben a helyzetben?
– Beszélhet a püspökökhöz és a papokhoz, emlékeztetve őket arra, hogy nekünk küldetésünk van ebben az országban. Mindig a nép reményét kell szolgálnunk, és ne gondoljuk, hogy el kell mennünk. Nehézségek vannak, de mindig voltak, és nincs itt a világ vége. Sőt, a javulás jelei mutatkoznak. Mi, keresztények részei vagyunk ennek az iraki mozaiknak. Osztozunk mindenki erőfeszítéseiben, szenvedéseiben. Nem vagyunk elszigetelve másoktól.
Forrás és fotó: Vatican Insider
Fordította: Thullner Zsuzsanna
