Az észak-iraki Karakosban (más néven Bakhdida) az Iszlám Állam 2014. júniusi támadása előtt több mint hatvanezer ember élt. A Ninivei-fennsík legnagyobb városában a lakóházak kilencven százalékát rombolták le az ostrom során. Az épületek romokban hevernek vagy leégtek. A városlakó keresztények arra számítottak, hogy a házaikat kifosztják, ám arra nem, hogy fel is gyújtják, le is rombolják. Karakosban nagy a veszélye annak, hogy az ember aknára lép, vagy az Iszlám Állam orvlövészeinek, illetve öngyilkos merénylőinek áldozata lesz. Miután Karakos felszabadult, az erbíli menekülttáborból néhányan elindultak hazafelé. A város lakói 2014 nyara óta két és fél évet töltöttek lakókocsikban, drótkerítés mögött, miközben egyre csak azt kérdezgették: „Mikor térhetünk haza?”
Tavaly november első napjaiban Karakos felszabadult, amikor az iraki hadsereg és a kurd pesmergák előrenyomultak Moszul felé. Ezt követően néhányan elindultak, hogy visszatérjenek a fronttól húsz kilométernyire fekvő keresztény városba. Aki Karakosban született, nőtt fel, az most szinte rá sem ismer a városra, egy romhalmaz fogadja. Ha valaki kimegy egy emeleti teraszra, és körülnéz, megbizonyosodhat arról, hogy egyetlen épület sem maradt épségben. Aki belép kifosztott otthonába, az kétévi távollét és várakozás után talán néhány könyvet megmenthet még a romok közül. Az utcák elhagyatottak, tele vannak szeméttel, a vízvezeték megrongálódott, az elektromos vezetékeket elvágták. Közbiztonság és megfelelő infrastruktúra nélkül nem lehet visszatérni a városba.
A Szeplőtelen fogantatás bazilikáját sem kímélték, céltáblának használták az Iszlám Állam lövészei. A bazilika belső tere is megrongálódott, füst borítja és romos. Fájdalmas és nehéz a visszatérés Karakosba: újra fel kell építeni mindent.
Forrás és fotó: Avvenire
