Romapasztorációs munkatársakat képez a Ceferino Intézet

Négy évvel ezelőtt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megalapította a Boldog Ceferino Intézetet, amelynek elsődleges feladata a cigányok pasztorációjával megbízott lelkipásztorok és lelkipásztori munkatársak tevékenységének segítése, képzések és konzultációs fórumok biztosítása számukra. A romák felzárkóztatásának három alappillére az oktatás, a munkahelyteremtés és az emberi szív. Az Egyház mindenekelőtt a szív, a mentalitás alakításában tud közreműködni.
A képzés célja, hogy minél több településen alakuljanak keresztény roma közösségek, s a nálunk végzett munkatársak közvetítőkké váljanak a roma közösség és az iskola, az önkormányzat, a többségi társadalom között. Célunk továbbá az is, hogy a nálunk végzettek dolgozhassanak abban a negyvenkét közösségi házban, amelyet a Katolikus Egyház működtet, és ahol mindenekelőtt a hátrányos helyzetű gyerekek délutáni tanulásában nyújtunk segítséget.
Tapasztalataink szerint több olyan terület is van, ahol a végzettek szolgálatára lehetnek az atyáknak és közösségeiknek. Nagy segítséget jelent, hogy ezek a felnőttek közfoglalkoztatottként alkalmazhatók egyházi hátterű intézményekben, ahol nincs lehetőség munkaerő bevonására. A megyéspüspök lelkipásztori munkatársi megbízást adhat a képzést elvégzők közül általa alkalmasnak ítélt személyeknek. Szerencsés helyzet, ha van olyan munkatárs, aki egy lelkigyakorlatra, közösségi alkalomra meg tudja hívni a közösség tagjait vagy megszervez egy programot. Hasznos, ha valaki tisztában van a kulturális szokásokkal, és a le tudja küzdeni a nyelvi különbségekből adódó nehézségeket. Számos olyan pillanat adódhat, amikor jól jön, ha valaki átlátja a helyzetet és megold egy konfliktust. A tananyag elsajátítása bárkinek becsületére válna. Bibliaismeret, szentségtan, keresztény erkölcs, hitünk igazságai (apologetika), lelkiség, imádság, elmélkedés, keresztény életvitel a hétköznapokban, romológia, evangelizáció és cigánypasztoráció, a szociális és karitatív munka alapjai, önismeret, konfliktuskezelés témakörökben váltották egymást az előadók. A leginkább megerősítő tapasztalatot az jelentette, hogy az oktatók között több olyan cigány fiatal is volt, akik diplomával a zsebükben elkötelezettek a romák körében végzett pasztorális munkában. Nagy kincsei ők az Egyháznak!
A program hatását egy személyes tapasztalat bizonyítja a legjobban. Miskolcon, a Kerkai Jenő Nyitott Házban működik a Lehetőségek Iskolája felnőttoktató program és egy tanoda. Amikor a házat megkaptuk, azonnal láttuk, hogy szükségünk van egy takarítóra, aki egyúttal gondnok: reggel kinyitja az épületet, beengedi a tanárokat és a tanítványokat, rendet tart, és gondoskodik minden szükséges feladatról. Ekkor indult a Boldog Ceferino Intézet közfoglalkoztatási programja, amely lehetővé tette, hogy egyházi szervezetek gyakorlatilag ingyen munkatárshoz jussanak. Mifelénk is „szegény az eklézsia”, nem nagyon volt forrás takarítói bérre, így éltünk a lehetőséggel, és elkezdtünk munkatársat keresni a tanodás gyerekek szülei között. Találtunk egy nagyon precíz, középkorú asszonyt, aki vállalta a munkát. Évek óta otthon volt, egyik gyermekét gyászolta, antidepresszánsokat szedett. Kiderült, hogy a nyolc általánosa sincs meg, ezért nem is nagyon tud munkát találni. Örült a lehetőségnek, mert teljesen kilátástalannak érezte a helyzetét. Persze a munka mellett jutott idő a közös teázásra, beszélgetésre is. Hagyta magát meggyőzni, hogy képes befejezni az általános iskolát, így két félév alatt elvégezte nálunk az alapfokú tanulmányait. Már az is óriási erőt adott neki, hogy látta, képes tanulni, elkezdeni és befejezni valamit, hiszen a hatodik osztály elvégzése után harminc éven át nyári szünetet tartott – ahogyan viccesen mondani szoktuk. Megtapasztalta, hogy gyógyszerek nélkül könnyebben megy a tanulás, és lassanként elhagyta őket. Tanulmányi sikerein felbuzdulva nekivágott a hit iskolája képzésnek, amelyet sikerrel be is fejezett. Nagyon vágyott lelkigyakorlatra is. A cursillo gyökeresen megváltoztatta az életét. Szárnyalva jött haza Egerből. Nem sokkal később a férje is részt vett a cursillón, s még abban az évben kérték a házasságuk rendezését. Jelenleg ők vezetik az egyik kiscsoportot. Nagy öröm számomra, hogy minden vasárnap látom őket a templomban, a plébániai karitászcsoportban pedig szintén oszlopos tagok lettek. Ez az asszony ma már rendes állásban, tisztességes fizetésért dolgozik. Érdemes belegondolni, milyen hosszú utat járt be, honnan indult, hová jutott; s hogyan hatott a közfoglalkoztatási program nem csak az egyén, hanem a szűkebb közösség, a család életére. Ők nagyon jó példája annak, hogy ha őszinte szeretettel közeledünk egymáshoz, akkor megtalálhatjuk a közös pontokat, és mindig akadnak helyzetek, amikor kölcsönösen egymás segítségére lehetünk.

Forrás és fotó: Boldog Ceferino Intézet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..