Az épület helyére a bazilika bővítése során sekrestye épült, így hosszú évszázadokon át nem volt a magyaroknak zarándokháza Rómában. Mindszenty József hercegprímás szívén viselte, hogy első szent királyunk kívánsága ismét teljesüljön. Az 1960-as évek elején, amikor a Vatikán és Magyarország között megszületett a részleges megegyezés, az emigrációban élő papoknak el kellett hagyniuk a Pápai Magyar Intézetet. Zágon József prelátus és Mester István együtt keresték a megoldást, melyet az amerikai nagykövetségen lévő Mindszenty József is támogatott. Fáy Erzsébet, aki ugyancsak a hazájától távol élt – nagy összeget örökölt, s ennek egy részét felajánlotta magyar zarándokház felépítésére, ahol az emigráns papok is otthonra lelhetnek. Céljaik eléréséhez létrehozták a Szent István Alapítványt, mely azóta is működik. Hét tagjának feladata a Szent István Ház fenntartása és működésének biztosítása. Mindig egy Rómában élő pap az elnöke, s római magyarok – papok és világiak – a tagjai. Az elnöki feladatot 1992 óta Ruppert József piarista generális-asszisztens tölti be, aki évente zarándokútra hívja az alapítványi tagokat. Ebben az esztendőben Magyarországra zarándokoltak, s Mester István pápai prelátus egri nyughelyét keresték fel.
Mester István 1917-ben, Kassán született. 1941-ben szentelték pappá. Teológiai doktorátust szerzett, helyettes plébános, majd egyházmegyei irodajegyző és szemináriumi tanár lett. 1944-45 között tábori lelkészként az orosz frontra került. 1947-ben elöljárói Rómába küldték, hogy ott folytassa tanulmányait. Mindszenty bíboros elítélése után, a hazai egyház elnyomását látva Mester István nem tért vissza hazájába. 1952-től a Zsinati Kongregáció, a mai Papi Kongregáció munkatársa lett, ahol az osztályvezetői rangig emelkedett. Emellett Zágon Józsefnek, a Pápai Magyar Intézet rektorának helyettese lett. Amikor a részleges megegyezés megszületett a Magyar Népköztársaság és a Vatikán között, az emigráns papok szállásáért és egy magyar zarándokház létrehozásáért Zágon József és Mester István szinte a semmiből megteremtették a Szent István Alapítványt, amely felépíttette és azóta működteti a Szent István zarándokházat. Mester István soha nem felejtette el gyökereit. Minden alkalmat megragadott, hogy segítse a magyar egyházat, azon belül különösen a hitükért szenvedőket.
1984-ben bekövetkezett halálakor a Vatikán falain belül temették el, ám amikor a politikai változások lehetővé tették, földi maradványait az egri székesegyház altemplomában helyezték örök nyugalomra. Ide látogattak el tehát Ruppert József vezetésével a jelenlegi alapítványi tagok, valamint Németh László pápai prelátussal, aki a Pápai Magyar Intézet jelenlegi rektora, miután útközben hazafelé Németújváron felkeresték Boldog Batthyány-Strattmann László sírját.
A zarándokokat fogadta Ternyák Csaba egri érsek, aki maga is hosszú éveken át dolgozott Rómában a Papi Kongregáció titkáraként. Az ő vezetésével Németh László, Ruppert József és az alapítvány Magyarországra hazalátogató tagjai: Daróczy László, Mihályi Géza, Melo Lajos domonkos szerzetes, Rabi József és Szokoly György koszorút helyeztek el Mester István sírjánál, s ugyanott szentmisén vettek részt. A főcelebráns, Ternyák Csaba érsek beszédében hangsúlyozta, hogy Mester István mindig áldozatosan segítette a magyar egyházat, szólt arról, miként próbált a rászorulókon segíteni, s mennyire fontosnak tartotta, hogy Rómában legyen a magyaroknak ismét zarándokházuk. Mint mondta, abban az időben reménytelennek tűnt, hogy sokan érkezhessenek Magyarországról az Örök Városba, ám az idő bebizonyította, érdemes volt a semmiből megteremteni a Szent István Házat, hiszen manapság ezrek és ezrek szállhatnak ott meg, hogy onnan indulva zarándokként járhassák végig Róma bazilikáit, tekinthessék meg nevezetességeit.
