Átváltozás

 

S vajon szeretet lehetett-e mit
becsapván súgott érzékek ösztöne?
Igaz boldogság a mindig távolit
hozza közelbe, kegyszedőt így törve le.

Minden hordozza a hiúság képeit,
mosolyát! Az igaz szeretet rejtezik,
leple mögül hazug örömet hagyva kint.

Bár végleg elhagyva ezeket, mind
meghallanánk az örök hon visszhangjait,
melyeknek rabtartói még idő-partjaink.

                                                     Tóth Sándor fordítása

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.