Bajcsy Lajos atya grafikusként is ismert. „Biológia–földrajz–térképszerkesztő szakot végzett az egyetemen 1963-ban. Utána egy évig a Kartográfiai Vállalatnál dolgozott. „A diploma megszerzése idején kaptam papi hivatásomat. Egész életemben jó vallási közegben éltem. Káptalanfüreden születtem, ott éltek apai nagyszüleim. Később náluk töltöttem az iskolai szüneteket. Az ötvenes években ferencesek szolgáltak arrafelé, náluk ministráltam. Kelenföldön – budapesti lakhelyünkön – pedig jobbnál jobb káplánok foglalkoztak velünk.”
1944-ben – a front közeledtekor – édesanyjával és nagyapjával leköltöztek a másik nagyszülőkhöz Káptalanfüredre, „ahol a remények szerint nyugalmasabban átvészelhettük a nehéz időket”. Édesapját korán behívták katonának, s majd csak 1947-ben szerelt le, addig ugyanis – mivel utász volt – a hidak helyreállításán dolgozott. „A gyékényesi Dráva-hidat és a Margit hidat emlegette később. Ez az oka, hogy hétéves koromig egyetlen rövid találkozásra emlékszem vele.”
Lajos atya első emlékeit a frontidőkből őrzi. „Szörnyű látvány volt, amikor a németek nyomában három napon át éjjel-nappal vonultak nyugat felé az elcsigázott polgári menekülők.” Az oroszok között is akadtak rendesek, mondja az atya tárgyilagosan… „Aztán… eljutott már hozzánk Bódi Magdi esete, akit Litéren lelőtt az orosz katona. Egy alkalommal hozzánk is beállított – betántorgott – egy részeg orosz, pisztollyal a kezében. Belépett az előszobába, ahová a két nagypapával mi is kimentünk elé a bátyámmal. A katona sorra nyitogatta a helyiségek ajtaját. Édesanyám bezárkózott a fürdőszobába. Az orosz rugdosta az ajtót, handabandázott, de nem tudta betörni. Ránk fogta a pisztolyt, tántorgott és lefetyelt. Nagyapámék szóval próbálták tartani. Bajcsy nagyapám, aki közvetlenül mellette állt, egy váratlan pillanatban villámgyors mozdulattal hátracsavarta a kezét. A pisztolyát nem vették el, s szerencsére nem sült el. Kituszkolták a házból, mire a katona lassan megnyugodott. A pszichológusok azt mondják, amikor valakit elönt a szexfűtöttség, de erős ellenállásba ütközik, lecsillapodik.”
A kelenföldi regnumi atyák közül jó emlékeket őriz Rózsavölgyi László atyáról, „aki később titokban fölszentelt püspök lett. Balás Bélával – ma kaposvári püspök – együtt nevelkedtünk nála. 1956-ig ő foglalkozott velünk. Akkor kerültünk be a regnumi fiatalok közé, amikor az atyákat eltávolították a Damjanich utcából. Az utolsó tavaszi szemlén még ott voltunk Makkosmárián. Az ávósok már javában figyelték a csoportot, de valaki visszasúgott közülük, így sikerült elkerülnünk az összeütközést velük.”
1957-ben három regnumi atyát helyeztek Kelenföldre: Emődi Lászlót, Keglevich Istvánt és Réthy Lászlót. „Tizenhét évesen nyakig belevetettem magam az ifjúsági életbe. Számos akkori tanítványom szép szerepet vállalt 1990 után: papok, hitoktatók, diakónusok, apácák, képviselők, újságírók lettek.”
A papi hivatás ekkor még nem ébredt föl Bajcsy Lajosban. „Az egyetem alatt udvaroltam az egyik évfolyamtársamnak. Szép szerelem volt, de amikor megkaptam a hivatást, kénytelen voltam tudomására hozni, nekem más az utam. Emődi atyának is említettem ezt – hozzá jártam gyónni. Ő bölcsen eligazított engem: nézd, kedves Lajos, Franciaországban szokás, hogy műveltebb értelmiségi emberek egy-két évig teológiát hallgatnak. Elmész ősszel az esztergomi szemináriumba, ha nem tetszik, visszajössz. S ettől a mondattól kezdve: elmész ősszel Esztergomba… biztossá vált bennem, hogy ott kell lennem. Az ábrahámi lépés a döntő; hogy az ember elinduljon. Ha jön a hivatás, az biztos, csak nem merünk elindulni, mert utána az embernek föl kell adnia magát Isten számára.”
A szó ezek után átkerül Bajcsy-Zsilinszky Endrére. „Dédnagyapám és Bajcsy-Zsilinszky édesanyja testvérek voltak. Bátyám és egyik nagybátyám igen hasonlít Bajcsy-Zsilinszky Endrére. A Zsilinszky család Békéscsabán élt, a nagyapa még gazdálkodó parasztember volt, de Endre apja már iskolaigazgató. Részt vett a politikai életben. A képviselő-választáskor igen éles kortesharc folyt az ezerholdas Áchim András evangélikus parasztvezér és közte.”
Elérkeztünk Bajcsy-Zsilinszky Endre életének ahhoz a pontjához, amelyről sokféle téves nézet látott napvilágot. „Áchim András összeférhetetlen, hirtelen haragú, dúvad ember volt, akitől rettegtek az emberek Békéscsabán. Parasztjai közül bandát toborzott maga köré, amelynek tagjai mindenre képesek voltak.”
Az egyik választási harc idején Áchim álnok módon meghívta a Zsilinszky testvérek – Endre, öccse, Gábor és a két lány – apját az ellentétek tisztázására. Italába valamilyen bódító anyagot kevert, majd bandájának tagjaival a tehetetlen embert elvitette az egyik tanyájára, nyakára kötelet dobtak, s bekötötték az istállóba, a barmok közé.
„A két felnőtt fiút ez az eljárás vérig sértette – ráadásul Áchim nyilvánosan gyalázta a lányokat, sőt édesanyjukat is. A fiúk másnap fölkeresték Áchim Andrást, hogy – nemesek lévén – párbajban kérjenek tőle elégtételt. Gábornál – ismerve Áchim természetét – pisztoly lapult. Mindezt nagyapám öccsétől tudom. Szóváltás után Áchim rávetette magát Endrére, s fojtogatni kezdte. Gábor erre elővette a pisztolyát, s felszólította a parasztvezért: engedje el testvérét, mert lő! Áchim továbbra is fojtogatta Endrét. Gábor még egyszer figyelmeztette, majd harmadikra elsütötte a fegyvert.”
A két testvér ellen bírósági eljárás folyt gyilkosság vádjával, de ezt nem lehetett bizonyítani. Áchim ugyanis nem fordult azonnal orvoshoz, sebesülten eltüntette a dulakodás nyomait, s csak jóval később került kórházba. Másnapra vérmérgezést kapott, s ebbe halt bele.
Később a kommunisták ki akarták sajátítani Bajcsy-Zsilinszky alakját. „Sajátos egyéniség volt, aki nagy lelki-szellemi fejlődésen ment át. Őt is bizonyos vehemencia jellemezte, de igazságot kereső, ahhoz ragaszkodó embernek ismerték, s ha valamiről meggyőzték, hajlandó volt változtatni a nézetén. Kezdetben jóban volt Gömbös Gyulával, amikor azonban Gömbös miniszterelnök lett, s 1932-től megerősödött a nemzetiszocialista német vonal, megszakította vele a baráti kapcsolatot. Bajcsy-Zsilinszky nagyon következetesen járta egyéni útját. Ebben kissé hasonlított Mindszentyhez. Náciellenes politikája miatt az ország 1944. március 19-i megszállása után a Gestapo azonnal keresni kezdte őt.”
Kétszer tartóztatták le. A második alkalommal – amikor megszökhetett volna – nem élt ezzel a lehetőséggel. „Azt mondta: mi értelme a legvégén elmenekülni a felelősség elől? Áldozatomnak nagyobb jelentősége van népem számára… – markáns kijelentés.”
Élete nagy részében Gömbös Gyula korábbi titkárnőjével élt együtt. „Az utolsó napokban, amikor Endrét letartóztatták, bekérette a börtönbe a hölgyet és az evangélikus lelkészt, s ott kötöttek egyházi házasságot. Élete végén kiengesztelődött Istennel, úrvacsorát vett, s megbocsájtott ellenségeinek. Keresztény halállal halt meg.”
Fotó: Cser István
