Repülő életek

Hortobágy, madárkórház. Állatorvosnak lenni hivatás, mondja vezetője, a rendkívül rokonszenves Déri doktor. A folyosón mindenütt hangszigetelt, csak egy irányból, kintről átlátható hatalmas ablakok. A látogatók jelenléte így nem zavarja a „kórtermekben” elhelyezett madarak nyugalmát. Odébb óriási cirkuszsátorra emlékeztető hálós röptető, a madárpark. Ez tulajdonképpen a rehabilitációs részleg. A madarak betegségei általában az évszakokhoz, területekhez és fajokhoz köthetők. „Tavasz végén és nyáron a fészekből kirepülő, korábban kiesett, vagy azt természetesen elhagyó fiókák jelentik a páciensek jó részét. Sokan »megmentik« azt a fiókát is a szüleitől, amelyet nem kell megmenteni, mert fészekhagyó. Ám nem tudják szakszerűen etetni őket, ezért hozzánk sietnek velük.” A betegségek nyolcvan százaléka balesetből származik: szárnytörés, mert a madarat elüti az autó vagy megfogja a macska… Gyakori az áramütésből következő sérülés. Ősszel a madarak egy része elköltözik, másik része hozzánk érkezik északabbról. Százezres tömegben repülnek át a darvak és a vadlibák. Általában halastavakon éjszakáznak, s ha a nagy tömegben megzavarják őket, könnyen letapossák egymást. Ilyenkor fordulnak elő a gerinc- és egyéb sérülések. Újabb veszélyforrást jelentenek a vadmadarakra a késő ősszel földekre kijuttatott kemikáliák okozta mérgezések, télen pedig a szándékos – illegális – mérgezés, ami börtönbüntetést is vonhat maga után. Ilyenkor elsősorban a rókák és a dolmányos varjak ellen védekeznek, akik károsnak tartják őket. Déri doktor hangsúlyozza: a természetben egyébként nincs káros és hasznos élőlény, ott mindennek helye van. A réti sasok, egerészölyvek és más ragadozók vagy közvetlenül a csalétket eszik meg, vagy az elhullott, mérgezett tetemeket, s ilyenkor – szerencsés esetben – még időben hozzájuk kerülnek. A doktor úr különösen kényes erre, mert mint mondja, a vadmadarak közül elsősorban a réti sas a kedvence. Valaha majdnem kipusztultak Magyarországon. Ma kétszáz pár él belőlük, ebből nyolc-tíz a Hortobágyon. A szakemberek ismerik valamennyinek a fészkelőhelyét. Tavasszal, hóolvadáskor ugyancsak gyakoriak a mérgezések. A víz magával hozza a kioldott műtrágyát és másféle hatóanyagokat. Déri János utal a tragikus tiszai ciánszennyezésre. S Verespatak azóta is állandóan fenyeget… Százharminc betegük van, ez az átlagos létszám. A gyógyult madarakat vagy helyben, vagy eredeti életterükben engedik szabadon. A csonttörések az emberhez hasonlóan hat hetet vesznek igénybe, ezt követi a legalább két-három hetes rehabilitáció. Az élet röpülni akar. Minden élet a maga létezésével – a teremtettség által beleoltott vágyával – meg akar felelni a világ szépségének. Mert attól (is) szép az ég, hogy madarak röppennek rajta. S csak az a szép, ami jó.