Rendhagyó énekóra a Muzsikással

2008-ban megkapták a legrangosabb nemzetközi világzenei elismerést, a WOMEX-díjat, és idehaza a létező összes kitüntetést. Otthon vannak London, Párizs, Róma, Amszterdam és New York koncerttermeiben. De szívesen húzzák a talpalávalót itthon is. Sőt oda is elmennek muzsikálni, ahol a nemzetközi díj csak üresen koppanó szó, ahol nem a hírnév és az elismerés számít, hanem egyedül a küldetés. Hetedik éve járják ugyanis Magyarország iskoláit, amelyekben rendhagyó énekórákat tartanak. Ezekért pénzt nem fogadnak el. Szponzoruk, mondhatjuk, mecénásuk a MOL, amelynek segítségével már sokféle intézménybe eljutottak.

 

S hogy miért tartják ezt fontosnak? Talán mondhatjuk: e tanult népzenészeink Kodály és Bartók köpönyegéből bújtak elő. A kodályi köpönyeg rejti azt a kincset, amelyet úgy hívunk: énekoktatás. Kodály megálmodta a boldog nemzetet. Azt vallotta, ez akkor valósul meg, ha a zene áll az oktatás középpontjában. Hiszen az lehet boldog ember, aki ki tudja énekelni, táncolni az örömöt, a bánatot.

Kodály „mintaiskoláiban” hetente volt hét énekóra, mindenki énekelt kórusban és játszott hangszeren, illetve zenekarban. Ma azt gondoljuk, hogy a sok zenei tanulmány elveszi az időt más tantárgyaktól. A tapasztalat azonban az, hogy ezek a diákok voltak a legjobbak a többi tantárgyból is. Kodály halála után ezeket az iskolákat egymás után bezárták. És ma ott tartunk, hogy a heti három énekórát hívják énektagozatnak. Kodály szerint, ha az általa megálmodott iskolákra nincs lehetőség, a gyerekeket legalább egyszer akkor is zenei élményben kell részesíteni. A Muzsikás együttes ezért határozta el, hogy a „Tanár úr” tanácsát megfogadva járni kezdik az iskolákat, és elviszik a tiszta zene örömét. Leginkább a legkisebbekhez, az alsó tagozatos diákokhoz mennek, azonban időnként tesznek egy-egy kivételt. Így történhetett, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológia Karán is tartottak egy órát. Csurgay Árpádné egyetemi tanár Multidiszciplináris kitekintés című órájának egyik novemberi előadója volt a Muzsikás, amelynek két tagjáról az is kiderült, hogy „civilben” (amint Kodály is megálmodta) igencsak „ügyesek” más tantárgyakból is. Sipos Mihály ugyanis matematikus, Hamar Dániel pedig geofizikus űrkutató.

Rendhagyó énekórájuk a Simonyi Károly előadóteremben volt, a vizsgaidőszak küszöbén. De a közeledő vizsgák és szigorlatok rémségét másfél órára egészen biztosan feledtette az együttes jó hangulatot varázsló kedve, kedves közvetlensége, humora és a magyar népzene csodája. Megénekeltették a hallgatókat, akik kezdetben félszegen, majd egyre bátrabban kapcsolódtak be a közös dalolásba. És akik azóta is bizonyára sorra teszik le az eredményesebbnél eredményesebb vizsgákat…

Fotó: Kissimon István