Osztozó patronások

Az életről szóló gondolkodást és párbeszédet az iskolafalak közé becsempésző, osztozó elnevezésű óráról az egyik „osztozótanárral”, Hervai Pállal beszélgettünk.

Az iskola új vezetésének koncepciójáról már írtunk az Új Ember hasábjain. Ennek része, hogy minden félév adott tematikájú, a változás a gimnázium valamennyi osztályát érinti. Tanításon kívüli programok formájában és egy új óratípusban nyilvánul meg az új szemlélet: iskolás keretek között, mégsem iskolás módon próbálnak a fiatalokat leginkább érdeklő témákkal foglalkozni. Hervai Pál szerint az új óra bevezetésének legfőbb célja az volt, hogy a gyakorlati élethez szorosabban kötődő témák helyet kaphassanak az iskolában.

Az első félév témája az identitás és az önismeret volt, a következő félévben a média kerül terítékre, a későbbiekben pedig a család, valamint az egyház témakörének fognak egy-egy félévet szánni. A félévi témák mindig meghatározzák, hogy az osztozó alkalmak során miről beszélgetnek az osztályok, és megjelennek az iskola más programjaiban is. A részletekről a diákok és a szülők is tájékozódhatnak az iskola megújult honlapján (patrona.hu).

A kéthetente, dupla órában megtartott osztozó nemcsak abban tér el a tanóráktól, hogy nincs számonkérés, hanem hogy a diákok aktivitására épül. Már a helyszín is oldottabbá teszi a dolgokat, hiszen nem tanteremben zajlanak az alkalmak, hanem egy azoknál jóval barátságosabb kis díszteremben, és nem padokban foglalnak helyet a tanulók, hanem körben, székeken. Gyakran csoportban beszélgetnek, de egyéni és páros beszélgetésekre is sor szokott kerülni. A tanárok minden alkalommal kínálnak a témában megfontolni való olvasnivalót, de a cél nem az, hogy a diákok az általuk elmondottakat megtanulják, hanem hogy saját tapasztalataik, gondolataik, érzéseik kerüljenek felszínre.

Az biztos, véli a hitoktatóként is a tanári gárdához tartozó Hervai Pál, hogy a forma eleve kizökkenti a tanulókat, hiszen bár hittanórán is sokszor felvetődnek olyan kérdések, amelyeknek jócskán köze van a mindennapi életükhöz, ott nem vesznek részt a problémák megbeszélésében annyira aktívan és lelkesen, mint az osztozókon.

Az osztozóteam öt főből áll, a gimnázium szaktanárai mellett egy volt diák egyetemista is tagja. Nyáron, egy kétnapos előkészítő megbeszélésen döntötték el, hogy milyen legyen az új óra. Kéthetente ül össze a csapat, hogy értékelje az előző órákat, és előkészítse a következőket. Az öt osztozós tanár közül egy-egy alkalmon mindig kettő van jelen, és ez a páros egy-egy osztály esetében mindig ugyanaz. Egyikük a vezető, másikuk a segítője. A kettős vezetés lehetővé teszi, hogy ne csak az előkészítés legyen csapatmunka, hanem a kivitelezés is, továbbá ennek köszönhetően nemcsak egy nagy körben, hanem két kisebb csoportban is társaloghatnak az osztály tagjai.

Az ötös csapat úgy készül fel az egyes alkalmakra, hogy valaki mindig kidolgozza az adott témát, majd megvitatják, „elpróbálják”, hogy megérezzék, hogyan hatnak majd a résztvevőkre a feladatok. A nemrég végzett tanártárs például sokat segít abban, hogy a fiatalokat csakugyan érdeklő problémák kerüljenek terítékre.

Minden alkalom bevezető körrel kezdődik: a diákok megosztják egymással aktuális érzéseiket, gondolataikat. Az óra végén hasonló körre kerül sor azzal kapcsolatban, hogy a másfél óra során mi ragadta meg őket leginkább. Koncepció volt, hogy az osztozót vezető tanárok között ne legyen olyan szaktanár, aki bármilyen tantárgyból is tanítaná az osztályt, mert így könnyebben meg tudnak nyílni a diákok. Mivel az osztozó gyökeresen új az iskola életében, az első alkalmakon megkérdezték a diákokat, hogy mit várnak tőle. Az derült ki, hogy főként önmaguk és az osztálytársak jobb megismerésére vágynak. Ezeken az alkalmakon olyan dolgokról is szó eshet, amikről például a szünetben nem, s a lányok olyan osztálytársaikkal is beszélgethetnek, akikkel különben nem szoktak.

Hervai Pál számára is nagyon izgalmas ezeken az órákon részt venni, mert bár minden tanár átéli, hogy nemcsak ő tanít, hanem a diákok is tanítják, ez az élmény az osztozón sokkal erősebb. Egy ilyen óra menete soha nem teljesen kiszámítható, ugyanaz a téma egészen különböző hangsúlyokat kaphat.

Az osztozó tanárcsapata félév végén minden csoporttól visszajelzést kér majd, de az már most is látszik, hogy a diákok örömmel vesznek részt a rendhagyó órákon. Ennek nyilván az az egyik oka, hogy itt nincs elvárás, számonkérés, de az is, hogy az olyan témák, mint az önismeret, az életcélok, az érzések vagy az élethez szükséges erőforrások, valóban érdeklik őket. Az osztozó abban is különleges, hogy itt sokkal rugalmasabban lehet kezelni egy témát, mint a klasszikus tantárgyi órákon. A gimnazisták itt egymással osztozva, a maguk erejéből juthatnak hozzá fontos ismeretekhez.