Nyolc évet töltött magánzárkában. Innen kikerülve – még közel tizenkét éven át – új lehetőségek nyíltak meg előtte: pasztorálhatta, vigasztalhatta börtöntársait. A romániai Kisiratoson, a templomkertben, a kereszt felmagasztalásának ünnepén szobrot avattak a hős lelkű jezsuitának. Ekkor mondta róla egy paptársa:
„A börtönévek alatt Godó atya azonosult sorstársaival. Többen megtértek, sokan tapasztalhatták meg rajta keresztül a Gondviselés szeretetét. Mikor letelt a végtelennek tűnő büntetés ideje, abszurdnak tűnő kéréssel fordult fogva tartóihoz: szeretett volna élete végéig a börtönben osztozni az elítéltek sorsában, és krisztusi vigasztalással, szentségekkel és imával szolgálni őket. Őrültnek titulálták, és szinte kidobták a börtönből. Ezután immár szabadlábon hirdethette az örömhírt.” A mi népünk élete az istenhit. Ha elszakítanak bennünket az Istentől, halálra vagyunk ítélve. Ezt hangsúlyoztam mindig” – vallotta önéletrajzában. A szülőfalu, Kisiratos polgármestere bejelentette, a település önkormányzatának döntése alapján az új tanévben iskolájuk felveszi Godó Mihály atya nevét.
