Ebben az évben egy különösen is sugárzó evangéliumi élet példaképét állítjuk egyházmegyénk papjai és hívei elé: Boldog Apor Vilmos vértanú püspökét. A mai nappal egyházmegyénkben Apor-évet hirdetünk 2015-re, vértanúságának 70. és pappá szentelésének 100. évfordulója alkalmából. Szeretnénk még jobban megismertetni életét, tanúságtételét, és imádkozni szentté avatásáért. Mint ragyogó példaképet szeretnénk magunk elé állítani őt, az evangéliumból fakadó életét és tanítását.
Mindenekelőtt pap volt, Jézus Krisztus apostola. Ő, aki számára fényes világi pálya is lehetséges lett volna, Isten legnagyobb ajándékának azt tartotta, hogy meghívta őt a papi szolgálatra. Lelkesedését, erejét a Krisztussal való találkozás éltette. A napi szentmise, a csendes adoráció, az elmélkedés volt az a forrás, ahonnan meríthetett. Egy volt gyulai ministránsa, aki később pap lett, elmondta: őt az indította meg, amikor látta misézni hittel, odaadással. A bűnbánat szentségét, a szentgyónást mindig buzgón szolgáltatta ki, és maga is rendszeresen gyónt. Ezek nélkül legfeljebb jó „szociális munkás” lehetett volna, de nem Jézus Krisztus apostola. Komolyan végezte a gyermekek, a fiatalok hitoktatását, felkészítését a keresztény életre, a szentségek vételére.
Az idei Apor-évben gondoljuk át mi is, vajon valóban Krisztus tanítványai, apostolai vagyunk-e? Mert rendszeres szentmise, szentgyónás, imádság nélkül ez lehetetlen. Ma, amikor az állam biztosítja a hitoktatást az iskolákban, aki nem ezt választja, és így megtagadja hitét, az milyen jövőt remélhet gyermekeinek? Apor püspök úr gyulai plébánosként élő közösséggé alakította a plébánia híveit, akik egymást segítették a keresztény életben. A mi plébániáinkon is szükség van élő közösségekre, ahol a hívő keresztények szeretik és segítik egymást.
Apor püspök úr különös érzékkel törődött a szegényekkel és a rászorulókkal, védte az üldözötteket. Bátran felemelte szavát az igazságosság védelmében, és bátran elítélt minden embertelenséget. Nekünk sem szabad félnünk attól, hogy társadalmi, politikai kérdésekben véleményt nyilvánítsunk, mert „vétkesek közt cinkos, aki néma”.
Akik akár csak egyszer is találkoztak vele, soha nem felejtették el. És ezt a valódi keresztény életet koronázta meg – Isten ajándékaként – vértanúhalála is. A püspökvár pincéjében, védve a hozzá menekülőket, azt mondta: „(…) egyszer úgyis meg kell halni, jobb tehát, ha az ember ilyenkor áldozza fel életét.” Megbocsátott gyilkosainak, és szenvedését, halálát „szegény, megtévesztett népünkért” is felajánlotta.
Legyen ez az Apor-év – melynek egyházmegyei programjai minden plébánián megismerhetők – mindannyiunk számára lelkiismeret-vizsgálat és megújulás.
Forrás: www.gyor.egyhazmegye.hu
