Fotó: Lambert Attila
A január 26-án Budapesten tartott püspöki kérdezz-felelek résztvevői Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke; Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek metropolita és Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ifjúsági referense voltak.
A több mint ezer fiatal jelenlétével lezajlott esemény a Panama-nap egyik legnépszerűbb programja volt. A főpásztorok a kérdésekre válaszolva személyiségüknek azt az oldalát mutatták meg, amit csak a hozzájuk közel állók ismerhetnek. A fiatalok a találkozó előtt online tehették fel kérdéseiket. Ezeket Hortobágyi Tibor sportriporter gyűjtötte össze és tolmácsolta a főpásztoroknak. A közönség érdeklődése pedig egy pillanatra sem lankadt az esemény során.
Hortobágyi Tibor villámkérdésekkel indította a beszélgetést. Minthogy a találkozó helyszíne az FTC kézilabdacsarnoka volt, így elsőként a sporttal kapcsolatban érdeklődött.
Ki milyen sportágnak hódol, melyik csapatnak szurkol?
Palánki Ferenc nem sokat gondolkodott, azonnal rávágta: „Én itthon vagyok. Hajrá, Fradi!” Veres András a következőket mondta: „Gyerekkorom óta a kézilabda a kedvenc sportágam, de most szomorú vagyok a férficsapat eredménye miatt.” Kocsis Fülöp válaszában elárulta, ő minden sportágat szeret, és mindenkit, aki sportol.
Mi a kedvenc évszakuk?
Ez volt a következő kérdés, amelyre Palánki Ferenc és Kocsis Fülöp is azt válaszolta: a tavasz, mégpedig a húsvét ünnepe miatt. Veres András elmondta, ő téli születésű, talán ennek is köszönhető, hogy közel áll hozzá ez az évszak, ellentétben a forró, izzasztó nyárral, ami számára sokszor kész kínszenvedés.
Milyen tortát szeretnek a leginkább?
Mint kiderült, Palánki Ferenc számára egyszerű a választás: ő sajnos csak diabetikus édességeket ehet. Püspöktársai azonban saját bevallásuk szerint bármilyen tortát szívesen fogyasztanak, „minden mennyiségben”.
Kinek mi a hobbija?
Palánki Ferenc elárulta, hogy olvasni szeret a leginkább. Veres András örülne, ha több ideje jutna pihenésre, alvásra, Kocsis Fülöp kedvtelései között pedig a vasárnap délutáni versolvasás és a focizás szerepel az első helyen.
Hogyan alakult ki a papi hivatásuk?
A komolyabb témákat érintő kérdések közül ez volt az első, amelyre – mint kiderült – egyáltalán nem volt könnyű röviden válaszolni.
Palánki Ferenc 25 évesen, a műszaki főiskola elvégzése után jelentkezett a szemináriumba. „Vezetékes távközléstechnikát tanultam, de már a főiskolán úgy éreztem, hogy át kellene térnem a vezeték nélküli távközlésre: kitartóan építettem a Jóistennel való kapcsolatomat, és azt éreztem, Isten nemcsak van, hanem itt van. Úgy gondoltam, ennek a boldogító jelenlétnek az örömét papként tudnám a legteljesebb módon megosztani az emberekkel.”
Veres András faluhelyen nőtt fel, vallását gyakorló családban. „Amióta az eszemet tudom, mindig ministráltam. Ministrálás közben támadt fel bennem a vágy, bárcsak egyszer a plébános atya helyén állhatnék az oltárnál, és misézhetnék!” Bencés diákként rácsodálkozott a szerzetesi életformára, és vonzotta az orvosi hivatás is, de végül a papság mellett döntött. „Az emberek lelkével, pontosabban az egész emberrel akartam foglalkozni” – mondta.
Kocsis Fülöp kalandos és hosszú úton jutott el a görögkatolikus szemináriumba. „Csak az izgalmas részét mesélem el” – nyugtatta meg a hallgatóságot. Elmondta, hogy római katolikus papnak készült, s már tervezte, hogy elkezdi Szegeden a szemináriumot. Azután beleszeretett egy lányba, és válaszút elé került: papság vagy házasság? Amikor felhívták a figyelmét arra, hogy a görögkatolikus lelkipásztorok házasodhatnak, jelentkezett a nyíregyházi szemináriumba. „Így a kecske is jóllakott, és a káposzta is megmaradt” – utalt arra, micsoda örömet jelentett számára, amikor megoldást talált a megoldhatatlannak látszó dilemmára. Elkezdte tehát a szemináriumot, és a szerelem is megmaradt, mindketten nagyon komolyan vették a kapcsolatot. „Idővel azonban úgy éreztem, másra hív az Isten. Az ötödév végén aztán nagy vívódások után kimondtam a szakítást. Nehéz volt. Hosszú imádságban jutottam arra az elhatározásra, hogy cölebsz pap leszek.” Máig úgy érzi, a szívében szerzetes maradt.
Voltak-e szerelmesek?
Hangzott a főpásztorokhoz intézett következő kérdés. „Nagy örömmel mondhatom, hogy annak idején voltam szerelmes, nagyon is – kezdte a válaszadást Veres András, majd hozzátette: – De erősebb volt bennem a vágy, hogy pap legyek, és az Egyházat szolgáljam.”
Palánki Ferenc először óvodáskorában volt szerelmes, és felnövekedve sok szép tiszta kapcsolatot élt meg. „Amikor úgy éreztem, pappá kell szentelődnöm, elmondtam ezt a barátnőmnek. Mire azt válaszolta: ő mindig is érezte ezt. Szép dolog a szerelem. A Jóisten ezáltal is építi az embert” – fogalmazott a debrecen-nyíregyházi püspök.
Kocsis Fülöp az előző kérdésre adott válaszához hozzátette: „Én nagyon szerelmes voltam, és hálás vagyok, hogy átélhettem ezt az érzést. Szikrázott a levegő, amikor egymás szemébe néztünk. S ha ma az Isten szemébe nézek, ugyanaz a szikrázó erőtér alakul ki körülöttem. Isten szeretetét nem szabad véka alá rejteni. Azt mondják, nem érzelemmel szeretjük Istent – dehogynem!”
Mi a jó párkapcsolat receptje?
Így hangzott a következő kérdés, amely szinte minden fiatalt foglalkoztat. Kocsis Fülöp szerint a boldog házasság titka, ha az ember azért házasodik, hogy boldoggá tegye a másikat; hogy körülvegye a szeretetével. És meglátása szerint ez a testi szerelemre is érvényes.
Veres András szolgálatának kedves területe a családpasztoráció. Akkor kezdett foglalkozni ezzel a témával, amikor Nyugat-Európában már látszott a család és a házasság válsága. Rómában tanult ekkoriban, és a család témájában írta licenciátusi dolgozatát. Papként fontos volt számára a családpasztoráció, rendszeresen kísért házascsoportokat, sok házasságba belelátott. Így tapasztalatai alapján sok igazság megfogalmazódott benne az évek során, melyek közül egyet a Panama-nap hallgatóságával is megosztott: „Ha Isten jelen van a párkapcsolatban, a házasság nem fog csődöt mondani.”
Palánki Ferenc szerint a jó házasság ugyanarra a szeretetre épül, ami a Szentháromság három személyét is összetartja. E szeretet legfőbb jellemzője, hogy feltétel nélküli: pusztán abból az örömből fakad, hogy a másik létezik, és arra törekszik, hogy a másikat boldoggá tegye.
Milyen viszonyban állnak egymással az életükben az ünnepek és a hétköznapok?
Kocsis Fülöp az ünnepek közül a karácsonyról beszélt. Elmesélte, hogy amióta Palánki Ferenccel egy városban élnek, szokásukká vált, hogy az egyik évben a görögkatolikus kispapokkal mennek kántálni a római katolikusokhoz, a másik évben pedig a római katolikusok viszonozzák a látogatást. Az érsek metropolita úgy fogalmazott: számára leginkább a szertartások jelenítik meg a karácsonyt. „A templomban élem meg az ünnepet, egyrészt a szertartásokban, másrészt az egyedüllét csendjében. Szeretem a csendet.”
Veres András arról mesélt, hogy életének egy jelentős része utazással telik. Éppen ezért szigorú a napirendje. 5-kor kel; a reggel számára az ima, az elmélkedés és a szentmise ideje, csak ezután lát neki a többi teendőnek. Így bármilyen intenzív és hosszú is a napja, az ima és a munka mindig egyensúlyban marad.
Palánki Ferenc a túlterheltségéről beszélt: „Rengetegen kapaszkodnak belém, és akik hozzám fordulnak, mindannyian úgy érzik, az ügyük nagyon fontos. Ennek a sok feladatnak csak úgy tudok megfelelni, ha az imában én is belekapaszkodom Jézusba. Istenkapcsolatunk segít, hogy naprakészek legyünk, hogy ne essünk szét.”
Az ifjúsággal foglalkozó szinódusról szóló kérdésekre válaszul Palánki Ferenc elmondta: a fiatalokkal kapcsolatban a szemléletformálás a legfontosabb. A mai világban elsősorban azt kérdezik maguktól az emberek: „Ki vagyok én?” Holott a legfontosabb kérdések ezek: „Kiért vagyok? Ki a főszereplő az életemben?” Filmes hasonlattal élve így világíthatnánk meg ezt: Mi a jobb: ha jó a film – jó az életem –, én pedig mellékszereplő vagyok benne, vagy ha egy rossz filmben én játszom a főszerepet?
Kocsis Fülöp úgy fogalmazott: „Nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a hivatáspasztorációra, meg kell értetnünk a fiatalokkal, milyen fontos ez a kérdés. Mire szól a meghívásod? Mi a feladatod? Mit kell elérned az életben? Ezek a kérdések mindenki számára érvényesek, és elvezetnek oda, hogy az ember rákérdezzen az élete értelmére. Ha pedig eljutunk idáig, akkor már ott van Isten.”
A csíksomlyói pápalátogatáshoz kapcsolódóan Veres András saját élményét osztotta meg a fiatalokkal 2017-ből, amikor ő volt a csíksomlyói búcsúi szentmise szónoka. A következőket mondta: „450 ezer ember vett részt a misén. Egyszer csak megszólalt a mellettem ülő romániai nuncius: »Olyan sokan vannak itt, mint a pápai misén.« »Igen – feleltem –, de ezek az emberek itt mind magyarok!«” Gyertek Csíksomlyóra! – biztatta a fiatalokat a főpásztor.
Mit tegyen valaki, ha nagy döntés előtt áll, és nem hallja Isten hangját?
A beszélgetés végén elhangzó hitéleti kérdések közül az elsőre Veres András adott választ: „Mi evidenciákat várunk Istentől, de nem vezérelhetjük őt. Csupán bízhatunk abban, hogy meghallgat minket, hogy van türelme foglalkozni a kéréseinkkel. Ugyanakkor nekünk kell megteremtenünk a feltételeket ahhoz, hogy szólni tudjon hozzánk. Csendesedjünk el, gyakran csendesedjünk el, és érezni fogjuk, merre van az igazság” – mondta a püspök.
Gyónás nélkül is megbocsát Isten, ha az irgalmát kérjük?
Palánki Ferenc püspök így felelt erre a kérdésre: „Bocsánat arra van, amit az ember őszintén megbán. A bűnös ragaszkodásra nincs bocsánat. Megadatott számunkra az a lehetőség, hogy van, akinek elmondhatjuk a vétkeinket, aki előtt letehetjük a terheinket, akitől feloldozást kaphatunk. A pszichiáter nem kevés pénz ellenében vállalja, hogy meghallgat minket, és feloldozást sem adhat. Mi azért juthatunk hozzá ehhez ingyen, mert valakinek egyszer nagyon sokba került. Ne azt keressük, hogyan lehet kibújni a gyónás alól. Tudjuk, hogy a pap közvetíti a Jóisten irgalmas szeretetét, s ha ezzel találkozunk, az megtisztít minket.”
●
Hortobágyi Tibor végül arra kérte a főpásztorokat, hogy osszák meg a hallgatósággal egy-egy élményüket, amit valamelyik korábbi ifjúsági világtalálkozón éltek át.
Kocsis Fülöp elmondta, hogy számára a legnagyobb élményt a 2011-es madridi találkozó jelentette, a repülőtéren, az elcsendesedő tömegben elmondott ima. Veres András elérzékenyülve emlékezett vissza az 1984-ben Rómában megrendezett első ifjúsági világtalálkozóra, arra, ahogyan Szent II. János Pál pápa elindította e találkozók sorát. Palánki Ferenc pedig úgy fogalmazott: számára e találkozókon a legnagyobb örömet annak megtapasztalása jelenti, hogy Krisztus közöttünk van.
A főpásztorok a beszélgetésre rendelkezésre álló idő alatt nem tudtak választ adni valamennyi kérdésre, ezért arra kérték a szervezőket, találjanak módot arra, hogy feleleteiket eljuttathassák a fiatalokhoz.
Riesz Domonkos negyedéves papnövendék és Schotti Ágota moderátor kezdeményezésére a beszélgetés végén szelfi készült a három főpásztorról és a Panama-napon részt vevő fiatalokról. Ezt a képet küldték el üdvözletképpen a panamai ifjúsági világtalálkozóra, a magyar zarándokcsoport tagjainak.
