Prohászka Ottokár püspökre emlékeztek Budapesten
Fotó: Lakata Pál

 

A századforduló magyar kereszténysége meghatározó személyiségének szellemi-lelki örökségét Klestenitz Tibor, S. Szabó Péter és Szabó Ferenc SJ Prohászka-kutatók méltatták.
Mózessy Gergely püspöki levéltáros, gyűjteményigazgató, a konferencia szervezője elmondta: az Egyház az ünnepek rendjében él. Mivel Prohászka püspök halálának évfordulója, április 2-a idén húsvétra esett, ezért későbbi időpontot kerestek a megemlékezésre.
Klestenitz Tibor Prohászka-kutató egy évtizede lépett a hagyományos tavaszi konferenciák előadói közé. „Az anyaszentegyház Amerikában imponált nekem legjobban” idézettel meghirdetett előadásában összegezte a püspöknek az Amerikai Egyesült Államokban tett utazása során szerzett tapasztalatait, és bemutatta Prohászka Amerika-képét.
S. Szabó Péter kutatása újdonságokkal szolgált. Mint szent karácsony püspöke című előadásában Prohászka Ottokár beköszönő pásztorlevelét vizsgálta, kiemelve az apostoli utódlás jelentőségét, valamint bemutatta a karácsony és a szabadság gondolatkörének összevetését a püspök írásaiban.
Szabó Ferenc jezsuita szerzetes a közelgő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus apropóján Prohászka püspök életpályája során kibontakozó misztikáját elemezte, melynek középpontjában az Eucharisztia állt.
A konferenciát követően az Egyetemi templomban, Prohászka püspök utolsó beszédének színhelyén mutatott be koncelebrált szentmisét Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök, valamint Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök, aki Gárdonyi Gézát idézve úgy beszélt Prohászkáról, mint a „napba öltözött emberről, kit Isten homlokon jelölt a kiválasztottság fényes jelével”. Kivételes egyéniség volt, Isten ajándéka a Magyar Katolikus Egyháznak. Benne a lényeglátó és jövőbe tekintő, gondolkodó apostol, a költő, a misztikus és az életszentségre törekvő élet csodálatos egységben volt. Hatását nehéz felülmúlni, örökségét ezért is kell ápolni és megőrizni. A Katolikus Egyháznak, a magyar léleknek kevés ilyen nagy formátumú egyénisége volt. Mindenekelőtt megújította a magyar papnevelést, és létrehozta a semmiből a keresztény értelmiséget – hangsúlyozta Pápai Lajos püspök. A szentmise után az ünnepség résztvevői valamennyien a szeminárium udvarára vonultak, ahol az egykori papnevelő tanár, Magyarország apostola és tanítója szobránál elhelyezték az emlékezés virágait. Az ünneplő közösség, a papnövendékek és a hívek együtt imádkoztak Prohászka Ottokár boldoggá avatásáért, a püspök közbenjárásáért, a magyar Egyházért és a papi hivatásokért.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..