Aztán eljött a kételkedés, a leskelődés ideje. A saját gyerekkoromból is emlékszem, hogy az ajtó alatti résen át mintha édesapám cipőjét láttam volna, és feltűnt, hogy mindig akkor nincs velünk, amikor már minden pillanatban megszólalhat a csengettyű… Aztán jöttek a barátok fölényes megjegyzései. Nem akartam, hogy igazuk legyen.
Ma már tudom, szüleim is így voltak ezzel. Féltették gyermeki hitemet. Érezték, s éreztük később mi is, hogy hamarosan tulajdonképpen a saját hitünkről kell számot adnunk. Majdnem olyan kínos helyzet kezdett kialakulni, mint az ember szexuális életéről egyre inkább szükségessé váló szülői számadás alkalmával.
Vannak, akik inkább lemondanak az első évek gyermeki szépségéről. Azt hiszik, megkímélik gyermekeiket a nagy csalódástól. Együtt díszítik a fát, közösen készítik elő az ajándékokat. Persze így gyorsabban kerül át a hangsúly Jézus születésnapjáról az ajándékokra. A betlehemi jászol előtti énekről, imáról egymás ünneplésére. Jézus születéséről általánosságban a szeretet ünnepére. De hiszen úgysem hiszik már, hogy „a Jézuska hozta”…
Nem hiszik? A kedves Olvasó sem hiszi? Mi sem hisszük? Mondjátok, kedves nagyszülők és szülők, miért aggódtatok? Mit féltettetek? Gyermekeitek, unokáitok hitét? Biztosan? Nem inkább valami szép karácsonyi álmot?
A gyerekek életében biztosan mérföldkő karácsony titkának mélyebb feltárulása. Mert erről van szó. Ne vegyük el a csillagszórós, rácsodálkozós Jézuska-várást. De amikor eljön az ideje, lassan vezessük át a kicsinyeket Betlehem valóságába, akár a barlangistálló ridegségébe is, de mindenképp Jézuskától az Úr Jézusig. Ne egy „füllentés” leleplezése legyen ez, hanem elérkezés a szép karácsonyi élményből az evangélium tanításának értelmezéséig.
Talán az sem árt, ha elbeszélgetünk velük arról, hogy igazán Jézus az ajándék, ezért jött szokásba az ajándékozás, de ő szüleink munkájával, szeretetével „hoz” nekünk sok más karácsonyi ajándékot is. Szüleinknek pedig a mi szeretetünkből „hoz” ajándékot. S mi is ajándékok vagyunk egymás számára a Jóistentől. Mi, felnőttek ebben hiszünk. Ebben hiszünk?
Nem baj, ha problémáink vannak Jézuska körül. Nemcsak a Szent Család keresett szállást, nekünk is utat kell találnunk Jézuskától Jézusig, ha nőnek a gyermekeink. Ezt az utat velük vagy az unokákkal együtt az tudja bejárni, aki maga is meg akarja újítani Jézusba vetett hitét. Adventben és karácsonyeste például Fekete István vagy mások történetei (ha megbeszéljük őket) eligazíthatnak a keresésben – felnőttet, gyereket egyaránt. Aztán merjük keresni a Lukács-evangélium gyermekségtörténetéből is kiolvasható sok rejtett igazságot.
A végén valóban kiderülhet, hogy nem is csak gyerekeink hitéről van szó, hanem a miénkről. Ne féljünk hát a problémáktól, járjunk utánuk! Talán eljutunk Jézuskától Krisztusig.
