Nem véletlen, hogy éppen ide hozta a sors abban az időben. Korábban is sokszor megfordult a királyi városban, hiszen 1962-től itt él és dolgozik – mindmáig – a költő unokaöccse és keresztfia, Kovács Péter művészettörténész, feleségével és kollégájával, Kovalovszky Mártával. Részben e családi kapcsolatnak köszönhetően több komoly sikerű kiállítást nyitott meg Pilinszky a fehérvári múzeumban. Ezek között az egyik legemlékezetesebb az a vendégszereplése, amely Schaár Erzsébet bemutatkozásához kötődik. S persze az sem véletlen, hogy az idei ünnepi könyvhéthez kapcsolódóan éppen nálunk, a költő egyik állandó szellemi otthonában, a Szent István Király Múzeumban nyitotta meg Fitz Péter művészettörténész a Pilinszky és Fehérvár című kiállítást. Az pedig még egy többlet, hogy nem sokkal ezelőtt jelent meg Kovács Péter Pilinszky közelében című könyve a Vigilia Kiadó gondozásában. Ez a kötet is számos adalékot szolgáltat a költő fehérvári kötődéseihez.
Az október 31-éig látható kiállítás egyszerre mutatja be a városhoz fűződő Pilinszky-emlékeket s több olyan képzőművészeti alkotást is, amelyek kapcsolatosak a fő témával, vagyis az ő személyiségével és munkásságával. Többek között Kondor Béla, Szenes Zsuzsa vagy a már említett Schaár Erzsébet műveit. Rendkívül gazdag az a dokumentumanyag is, amely Pilinszky fehérvári létéről tudósít, több mint három évtized távolából. A kiállított kötetek mellett ott vannak a falakon azok a fotók is, amelyek a költő utolsó nyilvános szereplésekor készültek, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában, 1981. március 25-én. E sorok írójának – becses emlékem erről az akkor készült, itt közölt közös fénykép – ebből az alkalomból volt a vendége Pilinszky János, aki rendhagyó irodalomórát tartott a tanároknak és a diákoknak. Kollégánk, Pinke Miklós festőművész akkor készítette a fent jelzett képeket; ezek egyben a költő legutolsó portréi is. Felejthetetlen délután volt. Nekem, az akkori fiatal tanárnak különösen, hiszen addigra már a korabeli magyar irodalom színét-javát meghívtam az iskolába, a névsorból legjobban Pilinszky hiányzott, már csak fehérvári kötődései miatt is. Őt megelőzően már vendégünk volt
Takács Imre, Kalász Márton, Sobor Antal és Bécsy Tamás. Aztán egy szép napon jött akkori tanítványom, Marci (Kovács Péterék fia) azzal az ötlettel, hogy „János bácsi” szívesen bejönne az iskolába, egy délutáni találkozóra. Persze, hogy örömmel fogadtam a hírt. Aztán megvalósult a terv. Pilinszky tiszta lelkű felolvasása sokunk számára szép emlék. Meg az is, ahogy a gyerekek ártatlan kérdéseire a maga ugyancsak gyermeki ártatlanságával válaszolt. Akkoriban szerepelt Bódy Gábor Psyché című filmjében. Az óra utáni beszélgetésben ez is szóba került. „Amikor jött a felkérés, sütött a nap, és igent mondtam.”
És van a kiállításnak még egy érdekessége. Czinki Ferenc szerkesztésében, Oláh Gergely Máté kamerájával készült egy ötvenperces film. Ebben Kovács Péterék, a Zsadon és az Illyés házaspár mesélnek ama bizonyos esztendőről, s megelevenednek az iskolai óra emlékei is.
„Pilinszky május közepén, tőlünk utazott el utoljára Budapestre. Huszonhetedikén este a rádiót hallgatva ért hozzánk halálhíre” – olvassuk Kovács Péter könyvében. A fehérvári kiállítás június 6-i megnyitója tehát egyben ennek a fájdalmas eseménynek is emléket állított.
