Piaristák háromszáz éve Debrecenben
Fotó: Piarista Rend Magyar Tartománya

 

Debrecen 1693-ban nyerte el a szabad királyi városi rangot. Amikor – Csáky Imre váradi püspök javaslatára – 1712-ben a pozsonyi országgyűlés megerősítette ezt, törvénybe iktatott egy kötelezettséget is: „jelöljenek ki helyet a katolikus plébániatemplom és Szent Ferenc atyáinak konventje fölépítésére”. Debrecen lakossága ugyanis ekkor még kizárólag reformátusokból állt, katolikus vallásgyakorlat nem létezett a városban. Az országgyűlés 1715-ben ért véget, így a törvényerőre emelt határozat szerint a város vezetése 1716-ban kijelölte a plébániai telket, majd a váradi káptalan Keczer István kanonokot küldte oda plébánosnak.
Keczert 1717. január 22-én Bakó János váradi prépost be is iktatta hivatalába, de a plébános helyzete a szegényes szállás és a katolikus hívek hiánya miatt aligha látszott fenntarthatónak. Ezért Bakó, aki egykor a privigyei piarista iskola diákja volt, fölajánlotta püspökének, hogy alapítványt tenne a piarista rend debreceni működésének elindítására. A tervet Csáky Imre is jónak találta, így Zajkányi Lénárd viceprovinciálistól legalább két piaristát kért Debrecenbe. 1718 áprilisában Bakó prépost és a rend szerződést kötött a 28 ezer forintnyi alapítvány elfogadásáról.
Az első két piarista, Szlopnyay Elek és Hornik István 1718 végén indult el Nyitráról. Először Kalocsára mentek, ahol Csáky Imre püspök és kalocsai érsek a telet töltötte, majd onnan továbbindultak Váradra. 1719. január 17-én érkeztek meg Debrecenbe, ahol néhány napon belül rájuk hárult a plébánia teljes adminisztrációja, mert Keczer plébános hamarosan Váradra távozott. Utóda, Návay János szintén váradi kanonok volt, és többnyire ő is ott tartózkodott. Bár a város református bírója Szlopnyayt emlékeztette arra, hogy a törvény szerint a ferenceseknek adtak helyet, nem a piaristáknak, a rend két tagja mégsem hagyta el Debrecent. Miután Halápy Konstantin megérkezésével a piarista közösség immár háromtagúvá bővült, 1721. január 21-én megnyitották a gimnázium első osztályát, majd sorban a többit is. Csáky Imre bíboros nagy és reprezentatív templomot építtetett Szent Anna tiszteletére. A templomhoz tartozó katolikus plébánia híveinek száma a XVIII. század közepére már elérte a hétszázat. A piaristák 1807-ig vezették a debreceni katolikus plébániát, amelyet I. Ferenc király rendeletére ismét a Váradi Egyházmegye papjai vettek át. Debreceni gimnáziumuk 1948-ig működött, amikor a kommunista diktatúra államosította. Rendházukat 1950-ben kénytelenek voltak elhagyni.
A piarista jelenlétet azután csak az a néhány szerzetes jelentette, aki segédlelkészként vagy tanárként működött Debrecenben: Bulányi György (2010), akit 1952-ben Debrecenben tartóztattak le a kiscsoportos hitoktatás szervezése miatt; Kummergruber Emil, a csapókerti plébánia kisegítő lelkésze (1962); Mándoki Ernő, a Szent Anna-templom karnagya (1970); Szoboszlay András, a Svetits Gimnázium igazgatója (1982) és legvégül Taróczky Antal, a köntösgáti általános iskola tanára (1987).

Forrás: Koltai András

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..