Pedagógusként vallja, a nevelésben három eszközt együttesen kellene használni: a példaadást, a megmagyarázást és a cselekedetet. E három együttesen hatásos. Ez igaz a kémiatanítás és a hazaszeretetre nevelés során egyaránt. És Hoffmann Rózsa alkalmazza is ezt, nemcsak másokat tanítva, de önmagára nézve is. Cselekszik, számot ad tetteiről és példát ad. Az interjú során természetesen számos, napjainkban sorsdöntő kérdés előkerül: karrier és család, oktatáspolitika és válság. Elhangzik jó pár határozott vélemény, és néhány, az élet által már igazolt megoldás. A szálak végül egy pontban találkoznak: „…egy olyan, demokráciáját tekintve mintaszerű Magyarország építésén fáradozunk az idők végezetéig, amely az otthonunk, amely a mienk, amely magyar, amely befogadó.” A válaszokban többször visszatér egy szófordulat: ezek múló, pillanatnyi érzelmek, szomorúságok voltak. Hoffmann Rózsa mindig a maradandót tartja szem előtt. Ez ad tartást, jövőbe vetett bizalmat és tisztánlátást. „…az értékes emberi élet tisztességen és munkán alapszik. Így működik egy egészséges társadalom, és az a tudás sohasem fog kihalni az emberek lelkéből. Most nem kedvezőek az idők, de hamarosan jönnek majd jobbak, amikor ezt a szemléletet társadalmilag is elfogadottá lehet emelni. Tisztesség, munka, becsület, igazmondás, nem tolvajlás – ezek az emberi, az egészséges társadalmi élet sarokkövei.”
(Jövőnk a tét, Hoffmann Rózsával beszélget Csűrös Csilla, Magyarnak lenni sorozat, Kairosz Kiadó, 2010, 1500 Ft)
