Pázmány teológiai munkásságára, így a Kalauznak és a Prédikációknak ilyen irányú elemzésére a hazai kutatás nem fordított kellő figyelmet. A kötetben három nagy fejezet található: I. rész: Pázmány Péter helye a kortárs teológiában. Ebben a fejezetben olvashatunk Pázmány mestereiről, így Bellarminóról, Suárezről és Gabriel Vasquezről. A II. rész Krisztus misztériuma Pázmány életművében címmel olvasható. Pázmány krisztológiájának feltárása újdonságnak számít. A III. rész Krisztus igaz Egyháza címet viseli. A tanulmányok végén, az egyik helyen így összegez a szerző: „Külön tárgyaltuk Pázmány Péter krisztológiáját és szótériológiáját, majd egyháztanát, mindig Krisztus misztériumára összpontosítva figyelmünket. Láttuk, hogy nem lehet teljesen szétválasztani a krisztológiát és a szótériológiát, és Krisztus egyháza is az Üdvözítő művét folytatja.”
A kötet nagy érdemének tartjuk, hogy Pázmány időszerűségét is több helyen tárgyalja, azaz kitekintést ad a trentói zsinattól a II. vatikáni zsinatig a Pázmány által felvetett teológiai kérdések modern értelmezésére. A „hitviták tüzében” keletkezett teológiai viták, így a Pázmány által vitatott kérdések egy része még ma is megoldatlan. Ilyen például a különböző felekezetek közti alapvető nézetkülönbség. Nagyon elgondolkodtató alfejezet az Ökumenikus teológia felé című rész. A szerző Bernard Sesboüé SJ 1990-ben megjelent tanulmányát veszi kiindulási alapul, aki többek között leszögezi: „Bármennyire előrehaladtak is az egyházak az egység felé vezető úton, félelmetes küszöb előtt állnak. Túl a párbeszéden a szolgálatok kiengesztelődésének lépését kell megtenni. Ez kockázatot jelent, mert megkérdőjelezi mindegyik egyház önazonosságát, amelyet ma megélnek.”
A szerző a bonyolultnak tűnő kérdések világában is biztos kézzel vezeti az olvasót. Végig érezhető Pázmány iránti tisztelete, akit „eklektikus teológusnak” vél, de önálló gondolatokkal bírónak is egyben. Szabó Ferenc bátran tesz fel kérdéseket, amelyekre meg is adja a választ. A most megjelent kötet több tudományág kutatását is segíti: az irodalom- és az egyháztörténészek, filozófusok számára remek hátteret adhat Pázmány Péter korának jobb megismeréséhez. A könyv legnagyobb érdemét mégis abban látjuk, hogy igazi és tényszerű párbeszédet indíthat el a hazai felekezetek között, ami Pázmány időszerűségét bizonyítja.
(Szabó Ferenc: Krisztus és egyháza Pázmány Péter életművében. Budapest, 2012 Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya – L’Harmattan Kiadó)
