Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát gondolatai
Megható élményem kötődik a szentatya pannonhalmi látogatásához, amikor a szociális otthonunkban meglátogatta azokat a szerzeteseket, akiket a feloszlatás után kiraktak az utcára. Hihetetlen élmény, öröm és elégtétel volt ez a súlyosan beteg testvéreknek. A vesperást követően egyedül maradtam vele. Fáradt is volt, kicsit beszélgettünk, amikor kiderült, hogy a vacsora beszorult a liftbe. De ezt a protokolltól eltérő kis helyzetet is nagyon derűsen fogadta. A beszéd után, melyet a templomban tartott, ezzel a kéréssel fordultam hozzá: „Szentatya, a mi templomunk kicsi, csak kevesen férnek be, de a fiatalok kint imádkoztak egész este a templomon kívül: meg kellene áldani őket.” Ő azonnal azt felelte: „Hol vannak? Menjünk, menjünk!” Fáradt volt, vége volt a napnak, és ő mégis vállalta. Kimentem a főapáti balkonra, bejelentettem őt, és amikor kilépett, hihetetlen üdvrivalgás fogadta. Megáldotta őket magyarul. Ez egy nagyon kedves, váratlan találkozás volt az idős és fáradt pápával.
