A pápa lemondása hősies tett volt

Alessandro Gisotti:
– Öt évvel ezelőtt, február 11-én XVI. Benedek bejelentette azt a döntését, hogy lemond a péteri szolgálatról. Az Egyház iránti rendkívüli szeretetről tanúskodik ez a gesztus, amelynek nagyságát az idő múlásával a hívők – és nem csak ők – egyre jobban átérzik. Erről az eseményről és annak jelentéséről kérdeztük a gazdasági titkárság főtitkárát, Alfred Xuereb prelátust, aki 2007-től pápaságának végéig – öt és fél éven keresztül – XVI. Benedek pápa mellett volt második titkárként.
Alfred Xuereb:
– Nagyon sok emlékem van Benedek pápáról, és nem akarom elfelejteni őket, hogy megőrizzem elevenen ezeknek az éveknek, ennek a vele töltött időszaknak az emlékét… Melyek voltak a legmegindítóbb pillanatok? Nyilvánvalóan a lemondásához kötődők. Jól emlékszem 2013. február 5-re, amikor Benedek pápa behívott a dolgozószobájába, leültetett, és bejelentette nagy döntését, azt, hogy lemond. Abban a pillanatban ösztönösen azt akartam kérdezni: „Miért nem gondolkodik még rajta egy kicsit?” De visszafogtam magam, mert meg voltam győződve, hogy átimádkozta. Sőt, abban a pillanatban eszembe jutott egy jelenet. Meglehetősen hosszú időn keresztül imádságba merülve maradt a sekrestyében, mi-
előtt elkezdte volna a misét a magánkápolnában, és annak ellenére, hogy az óra ütései jelezték a mise kezdetének idejét, ő nem vett tudomást róla, hanem imádságba mélyedve maradt a feszület előtt, amely ott van a sekrestyében. Meg voltam győződve, hogy valami nagyon fontos dologért imádkozik. Azon a február 5-én, amikor hallottam Benedek pápától nagy döntését, azt gondoltam: „Akkor minden bizonnyal ezért imádkozott.” Aztán nyilvánvalóan egy másik szívfájdító pillanat volt a nyilvános bejelentés a február 11-i konzisztóriumon. Én egész idő alatt sírtam, és az ebéd alatt is, ő pedig látta, hogy nagyon el vagyok érzékenyülve. Így szóltam hozzá: „Szentatya, Önben nyugalom, béke volt?” Ő határozott igennel felelt, mert már végigszenvedte a maga gyötrelmeit. Derűs volt, mert biztos volt abban, hogy alaposan mérlegelte a dolgot, nyugodt volt, Isten akaratában.
Alessandro Gisotti:
– Aztán Ön átment XVI. Benedek szolgálatából Ferencébe…
Alfred Xuereb:
– Nagyon nehéz volt számomra a búcsúzás időszaka, mert ő azt ismételgette nekem: „Ön az új pápához megy majd.” És aztán, amikor megválasztották Ferenc pápát, írt neki egy levelet, hangsúlyozva készségét, hogy szabadon hagy engem, ha neki szüksége lenne rám. És amikor elérkezett a nap, hogy elhagyjam Castel Gandolfót és Ferenc pápához menjek – az államtitkárságról azt üzenték: „Csomagolj, igyekezz, mert Ferenc pápa maga bontja fel a leveleit” –, bementem Benedek pápa dolgozószobájába, hogy ezt bejelentsem neki, és sírva kértem, hogy áldjon meg. Ő nagyon vidáman felállt, én térden álltam, ő áldást adott, s ezzel utamra bocsátott.
Alessandro Gisotti:
– Látta mostanában a nyugalomba vonult pápát? Milyen benyomást tett Önre?
Alfred Xuereb:
– Meghívott magához a születésnapomon (október 14-én), hogy együtt misézzünk és utána együtt reggelizzünk. Úgy találtam, nagyon eleven az elméje, rengeteg dolgot kérdezett… Aztán, ahogyan rám nézett a reggeli közben, mintha azt gondolta volna: „Mennyire örülök, hogy újra látlak!” Hihetetlenül jól emlékezett még részletekre is a családommal kapcsolatban, anyukámra, sőt még anyukám cicáira is! Fizikailag természetesen nagyon törékeny. Már majdnem kilencvenegy éves, mindenesetre az én anyukám, bár „csak” nyolcvankét éves, nincs olyan jó fizikai állapotban, mint ő.
Alessandro Gisotti:
– Hogy látja, ez alatt az öt év alatt az emberek jobban megértették XVI. Benedek meglepő lépését?
Alfred Xuereb:
– Némelyek igen. Még ha azt gondolom is, hogy van, akinek egy kicsit jobban kellene értenie ezt a tettet… Hatalmas tett volt. Rájött arra, főleg a mexikói repülőúton, hogy nem bír többé hosszú utakat tenni. Nem sokkal később pedig várt rá az ifjúsági világtalálkozó Brazíliában; számot vetett azzal, hogy már nem bír utazni, nem tudja vállalni ezt a sok fáradságot… Hősies tettet hajtott végre, szerintem, mert inkább az Egyházra gondolt, az Egyház iránti szeretetre, amely sokkal nagyobb volt, mint az önmaga, az önnön egója iránti szeretet. Nem törődött azzal, hogy az emberek vagy bizonyos körök mit mondanak majd róla, hogy például nem volt bátorsága folytatni… Ő mindig derűs maradt, onnantól kezdve, hogy megértette: Isten kéri tőle a kormányzásnak ezt a gesztusát, azt, hogy jobban szeresse az Egyházat, mint önmagát.
Alessandro Gisotti:
– Ön egy éven keresztül Ferenc pápa különleges titkára is volt. Hogyan jellemezné, hiszen közelről láthatta, a Joseph Ratzinger és Jorge Mario Bergoglio közötti kapcsolatot?
Alfred Xuereb:
– Ferenc pápa rögtön megadta a helyes meghatározást: „Abban a kiváltságban van részünk, hogy van egy »nagypapánk« az otthonunkban.” Van tehát egy élő történelmi emlékezetünk, amelyből meríteni tudunk. És biztos vagyok, hogy Ferenc pápa ezt teszi. Aztán nyilvánvalóan beszélnek a gesztusok is. Még mi-
előtt Ferenc pápa kilépett volna a világ elé, a Szent Péter-bazilika erkélyére, megpróbálta felhívni Benedek pápát, hogy üdvözölje. Mi a tévészobában voltunk, ahol a telefon mindig le van halkítva, ezért nem hallottuk a hívását, és ez megmagyarázza, miért késlekedett Ferenc pápa az erkélyre kimenni. Aztán ismét hívtak minket vacsora közben, és kérdezték: „Hát ti hol voltatok?” „A tévé előtt…” „Ferenc pápa hív majd titeket vacsora után.” Magammal vittem a mobiltelefont, érkezett a hívás, és én átadtam a telefont Benedek pápának. Hallottam, amint azt mondja: „Szentatya, mostantól megígérem teljes engedelmességemet és imámat.” Nem tudom elfelejteni azokat a pillanatokat.
Alessandro Gisotti:
– Végül azt kérdezném, Ön szerint mi a legnagyobb ajándék, amelyet XVI. Benedek felajánl ezekben a szolgálattal és imával töltött években az Egyháznak, ahogyan ő mondta, „Szent Péter kerítésén belül maradva”?
Alfred Xuereb:
– Ő azért választotta, hogy visszavonulva él, hogy felkészülhessen az Úrral való végső találkozásra, de miközben ezt teszi, mély lelkiséggel éli meg ezt, felajánlja imáit és törékeny egészségi állapotát is az Egyház javára, a pápáért és az Egyházért.

Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás: Vatican News

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.