Szeptember 17.
Lengyel nemesi családban született 1822. november 1-jén a mai Ukrajna területén, Wojutynban, amely akkor az Orosz Birodalom része volt. Tizenegy éves volt, amikor édesapja meghalt, és tizenhat, amikor az édesanyját hazafias tevékenysége miatt Szibériába száműzték. Érettségi után a moszkvai egyetemen matematikát tanult, majd Párizsban, a Sorbonne-on francia irodalmat hallgatott. Ezekben az években határozta el, hogy pap lesz.
Búcsú Fila Béla professzortól
Fila Béla elment. Élete Ura, jóságos Teremtője és Megváltója hazahívta. Szellemi igazodási pont, mértékadó katolikus teológus, sokak, sokunk számára a magyar katolikus teológiai gondolkodás egyik oszlopa, igazi magiszter, tudós és lelki mester távozott közülünk. Hirtelen csend és hiány maradt utána. Ebben a csendben, ha őrá gondolunk, előbb halkan, majd egyre erőteljesebben újra kimondják magukat bennünk azok a szavak, melyeket szentmiséjében ő is naponta elismételt: „Kezébe vette, áldást mondott, megtörte és tanítványainak adta.” Úgy áll előttünk Fila Béla papi és teológusi élete, mint az a darab kenyér, melyet Ura kezébe vett, bőségesen megáldott, megtört, és kiosztott övéinek.
Kései kollégaként a mesterre és atyai barátra, Fila Béla atyára mint teológusra szeretnék emlékezni, néhány olyan mozzanat kiemelésével, amelyeket már diákként és aztán azóta is sokszor megcsodáltam benne.
Bár régen túllépett a filozófiából a teológia felé, még nyugdíjas dogmatikatanárként is foglalkoztatta a kérdés, vajon mi értelme van önmagában a filozófiának, veheti-e magának az ember a bátorságot, hogy (a teológia helyett) a filozófiának szentelje az idejét. Én azt gondolom, éppen az ő élete a bizonyság az igenlő válaszra, arra, hogy a filozófia nélkülözhetetlen segítséget kínál a teológiának: meggyőződésem, hogy Béla atyát is a filozófia taníthatta meg a kérdezésre, a kérdezésben részéről mindig megnyilvánuló empátiára, amelynek köszönhetően mindig az lehetett az érzésünk, hogy amikor teológusként válaszol nekünk, igazán ismeri és érti a kérdéseinket – ami bizony egyáltalán nem magától értetődő…
Fizikailag törékeny, szellemileg fáradhatatlan, nyugtalan intellektusú pap, tanárember. 1992- ben barátkoztunk meg: láttam őt aludni, kómában feküdni, altatók és fájdalomcsillapítók között félrebeszélni, masszíroztam a talpát, néztem vele filmet, egész testét pucérra borotváltam a szívműtéte előtt Zalaegerszegen. Folyamatos szívproblémák, a végzetes infarktus, utána a nagy és kisebb műtétek – végképp összetörve a kicsi ember. Azért még órákat tart az egyetemen, örül a fiataloknak, de az első előadása után pihennie, feküdnie kell a szobájában: „Kifújom magam, a küszködést.”
Először Őszi pásztor címet gondoltam, de szűkebb pátriámba utazván hiába kerestem a hegyi legelő juhászát, és már mióta nem hallom a csorda estéli kolompját. Azokat veszem sorba, akik fát ültetnek, és őszidőben leszedik a kéklő, pirosló gyümölcsöt.
Tollforgató barátomat hívom, nincs nagyvárosi otthonában. Vidékről jelzi, hogy éppen szilvát szüretel, s befőzi a télire valókat. Másnap ismét csevegünk. Jókor hívtál – mondja –, a tésztának pihenni kell, vacsorára szilvás gombócot főzök.
Csak felszállunk a buszra, esetleg odasétálunk, netán apa vagy anya visz kocsival, és közben a legtöbben a hátunk közepére sem kívánjuk az egészet. Mert hát annyira nehéz elkezdeni, de ha tetszik, ha nem: iskolába kell menni. És így van ez szerte a világon.
Perelnék az emberiségellenes dzsihádistákat
A Daily Telegraph című angol napilap közzétette azt a felhívást, amelyet az Egyesült Királyságban élő vallási vezetők, keresztények, muzulmánok, zsidók, szikhek és zoroasztriánusok közösen intéztek David Cameron miniszterelnökhöz: az Iszlám Állam dzsihádistáit állítsák a Nemzetközi Bűnügyi Bíróság elé az emberiség ellen elkövetett bűntények vádjával.
Ferenc pápa augusztus 21-én találkozott Fernando Filoni bíborossal, aki augusztus 20-án tért vissza Rómába iraki missziójából. A bíboros a pápa személyes küldötteként több mint egy hétig tartózkodott Irakban, azzal a céllal, hogy megossza a pápa szolidaritását azokkal, akiket a dzsihádista erőszak üldözött el otthonaikból.