Meszlényi Zoltán boldoggáavatásáról – Meszlényi Zoltán püspök földi maradványai most már áthelyezhetők az esztergomi bazilika Szent Adalbert-oltára alá – nyilatkozta Erdő Péter bíboros. A boldoggá avatás megszervezésére valószínűleg ősszel kerülhet sor. A Szentszék döntése lesz, ki fogja vezetni a szertartást, és néhány héten belül eldől, hogy mikor. (Vatikáni Rádió)
A „bejegyzett élettársi kapcsolatokról” szóló törvény megsemmisítéséért – Hámori Antal állam- és jogtudományi, valamint kánonjogi doktor, az Életvédő Fórum alelnöke indítványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz.
Szent Benedek-ünnep Tihanyban – Szent Benedek, Európa védőszentje ünnepére általában a szélrózsa minden irányából, a határokon túlról is érkeznek hívek Tihanyba: egykori bencés diákok, pannonhalmi, győri bencés paptestvérek, Szent Benedek szellemiségének tisztelői. Így történt az idén is.
Gondolatok a jegyességről és a házasságkötésről – A Teremtés könyvében olvashatjuk: nem jó az embernek egyedül. A társ keresése teremtettségünkből fakad, ezért a férfi és a nő kapcsolata nemcsak a kereszténységben, hanem minden kultúrában valamilyen intézményes keretek közé kerül.
Itt a szeretet volt a törvény – A Fokoláre mozgalom magyar tagjai Nyíregyházán, a főiskola campusán rendezték idei nyári találkozójukat. A hazánkban harmincadik alkalommal tartott eseményre az egész országból, sőt a határokon túlról is érkeztek családok, fiatalok, egyedülálló világiak, papok és szerzetesek is.
Alkoholbeteg papok közössége – Vitán felül áll: minden esztendő a papoké is, de az idei – a pápa szándéka szerint – különösen alkalmas, hiszen összpontosított ideje annak, hogy ki-ki végiggondolja, hogyan viszonyul az egyházi rend szentségéhez és a célja szerint Krisztushoz hangolódó életformához. Jakus Ottó, a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat vezetője úgy látja, nagyon fontos, hogy a papi életnek ne csak a magasztos oldaláról essék szó a következő hónapok során, hanem a számos nehéz helyzetről is, amellyel minden érintettnek szembe kell(ene) néznie.
Csoóri Sándor egyik utolsó képviselője annak a költői hagyománynak, amely a versre ünnepként tekint, a versírást szolgálatként fogja föl, s az irodalomra a közösség, a nemzet képviseletét bízná. Legújabb kötete kettős számadás, kettős búcsúvétel. A Harangok zúgnak bennem versei a profetikus költőszerep ellehetetlenüléséről és az öregedés személyes sorsélményéről vallanak – egy idegenné vált világban: „Nem voltam pap s nem lettem próféta sem, / csak egy ember, aki még beszélni tudott / a kövekkel s a tűzvészekkel is” (Harangok zúgnak bennem; 47.). Önreflexiók, ars poeticák, számvetések és létösszegzések sorakoznak e könyvben, az élet és az életmű kései, díszes foglalatában.