De Brébeuf Szent János és Jogues Szent Izsák áldozópapok és társaik (Október 19.) – Nyolc francia származású jezsuita hithirdető közül ötöt – köztük de Brébeuf Szent János pátert – indián (irokéz, mohak és huron) törzsek gyilkolták meg kegyetlen kínzások közepette Kanadában, további hármat pedig a mai Egyesült Államok területén 1642-49 között. XI. Piusz pápa avatta őket szentté 1930-ban.
Hamvas Béla fenti, mindnyájunk számára kötelező gondolatának felidézésével kezdődött kilenc esztendővel ezelőtt Székesfehérváron, az egyházmegye Szent István Művelődési Házában a Határon túli magyar irodalom hete rendezvénysorozat. A mostani, kilencedik találkozón közel harminc író, költő, irodalomtörténész volt részese, aktív közreműködője a munkának és persze a barátságot, együttműködést erősítő programoknak. Sokatmondó a cím és a téma: Szigetek, hagyásfák, őrtüzek – A határainkon túli magyar közösségekről, őrtálló példaképekről.
Elkezdődött a Chopin jubileumi év – Ha nem szőtte volna át szívünket a zongora hangja a búbánat ezernyiféle színárnyalatával, e francia-lengyel névről annyi minden eszünkbe juthatna! Félszáraz pezsgő, amelyet hajnalfelé kortyolnak fel úri szalonok ábrándos vendégei, kiknek a fényesre lakkozott cipőnél s kifogástalan hajtókájú frakkjuknál egyebük nem lévén, kilátástalanul merednek az előttük álló pár órára, míg éled a város, s kaleidoszkópszínei maguk közé fogadják az otthontalan bohémeket.
Négyszemközt Ruggero Raimondival -„Még nem vagyok öregember!”– tiltakozik az olasz Saljapin, aki 1941. október 3-án látta meg a napvilágot Bologna közelében. Még mindig friss, fiatalos, energiával, humorral teli. A Staatsoper Cosí fan tutte előadásán a nézőtéri széksorok között karnyújtásnyira énekelve-gesztikulálva közeli ismerősnek tűnik. Ruggero Raimondi karakter a javából: külsőre kissé Scarpia, beszélgetéskor bölcs és megnyerő Vittoria de Sica, megmosolyogható–sajnálható Mustafa, bűvkörének köszönhetően hetven felé is hiteles Don Giovanni – és örök homo ludens, akiben megmaradt a színpad játszadozó-álmodozó gyermeke. Nem rontotta meg a világ teljesítményés pénzhajhászása, türelmes ember, biztos pillér, akire mindig számítani lehet.
Tanácskozás az ifjúságpasztorációról – A szombathelyi egyházmegye látta vendégül a Magyar Katolikus Püspöki Kar (MKPK) Ifjúsági Bizottságának Tanácsadó Testületét október 6. és 7. között a Martineum Felnőttképző Akadémián. A testület tagjai hagyományos éves tanulmányi napjaikat tartották nálunk.
Az anyaszentegyházért való misék közül missziós vasárnapon választhatjuk Az evangélium terjedéséért a népek között címűt. A liturgikus szövegek ez alkalommal is rávilágítanak az egyház missziós szándékára.
Művészetüket vitték ajándékba a kaposvári diákok -Éppen egy évtizede jött létre Korzenszky Richárd bencés perjelnek köszönhetően a kapcsolat a kaposvári Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium és Általános Iskola, valamint az Észak-Rajna-Vesztfáliában lévő Arnsberg-Neheim-i Szent Orsolya Gimnázium között. Azóta minden második évben egy hetet töltenek a kaposvári iskola diákjai német vendéglátóiknál.
Jézus küldetést töltött be itt, a földön. „Nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem” – mondja szeretettől áthatva. János evangéliumában közel negyvenszer utal az Atyára úgy, mint arra, aki őt küldte. Földi pályájának végén – amikor mindent megtett, amikor minden bevégeztetett – így szól: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem.”