Kinek mit. Ennek sokféleségére vetül reménykeltő fény a fenti cím köré gyűjtött huszonkét, esetenként igencsak mély interjúból, melyek egyetlen közös vonása, hogy az egyik legszemélyesebb témáról szólnak bennük ismert tudósok, művészek, közéleti emberek: útkeresésről, hitről, amely nem szigorúan a magánszféra kérdése, ahogy a ma is elevenen ható régi nóta dalosai fújják. Közügy a javából az egymást sokszor nem lelő Isten és ember témája, mert közösséget teremt – nemegyszer egészen különböző körök között is. Ha hagyjuk.

Gyakran esik szó manapság a lélekvándorlásról, olykor magukat kereszténynek valló emberek körében is. Vannak, akik megpróbálják összeegyeztetni a lélekvándorlást a kereszténységgel. A Katolikus lexikon ezt írja: „A lélekvándorlás az a tan, amely szerint az emberi lélek a halál után újra emberi, esetleg növényi vagy állati testet ölt (reincarnatio), s ezt mindaddig folytatja, míg valláserkölcsileg vagy fizikailag annyira meg nem tisztul, hogy elérheti végső állapotát, az örök boldogságot, vagy az abszolút lénnyel való egyesülést.”

A Kárpát-medencei egyetemi lelkészségek találkozójáró – A Kárpát-medencei Egyetemi Lelkészségek Találkozóját (KELET) február 5. és 7. között tartották az esztergomi Szent Adalbert Központban.

Nem azokra a követekre gondolok, akik egy-egy országban köztársaságunk képviseletében rendszerint politikai feladatokat látnak el, és szükség esetén bajba jutott honfitársaink segítségére vannak. Inkább azokra, akik akár évtizedek óta élnek valamelyik európai vagy tengerentúli államban, annak teljes jogú állampolgárai – és óva őrzik és terjesztik a magyar kultúrát.